Azt veszem észre, már ott vagyok, nem sokára be is lépek, egyenesen az öltöző felé visz az utam. a csapatban összesen nyolcan vagyunk. Az öltözőbe belépve, párat látok, köztűk volt a barátnőm Brigitte is.

-       Sziasztok! A tesóm üzenetét tolmácsolnám, ma nem tud eljönni, a tanulás után szeretne két haverjával találkozni, egy kis kikapcsolódás. A következőre el jön, megígérte.

A mondani valómat nem tudom befejezni.

-       Kár! Nem tud eljönni, szívesen edzek vele, ha a közelembe tudhatom, olyan érzést érzek, boldog vagyok. – mondja Adalinda, kicsit szomorúan.

-       Azt is üzeni! A szerdai edzésen itt lesz, és a cukrászdában Adát kiengeszteli, úgy gondolom! Adalbertbe belezúgtál.

A lány arcán mosolyt pillantok meg, nem gondoltam volna abba a lehetőségbe, a tesóm valamelyikbe belezúg. Nem sokára együtt van mindenki, így el kezdhetek öltözni. Percekre rá megérkezik az edzőnk Katherina néni, az első útja hozzánk vezet.

-       Lányok! A mai feladatotok: Két kapus játék, az első csapatkapitánynak kinevezem Brünhildát, a másik Brigitte, irány a pálya, mindjárt a labdát is adom. A bemelegítő négy kör lesz.

Az edzőnő szavára meglepődök, lehetek csapatkapitány. Indulunk a pályához, ami a sportcsarnok, lefutni a szokásos kört, a lányok csak annyit tudnak, Brigittel barátnők vagyunk, nem tudják többek, mint egyszerű.

-       Brünhilda! Egymás ellen kell játszanotok, hiába barátnők is vagytok, kíváncsi leszek a játékotokra. Eddig egy csapatban voltatok, most egymás ellen. – mondja meglepődve Carla.

-       Nem tesz semmit! Hátha lesz olyan helyzet, egymás ellen kell játszani, de ezt is kell gyakorolni. –válaszolom.

Ezzel a hablatynak nevezett valamivel húzom ki magamat, a barátnőmnek furcsa, amit mondtam.
A lefutott körök után a csapat feláll, a csapatomba, Adalinda, Amalia és Gitta, edzőnk azért figyeli játékunkat, az edzés mindig egy óra hossza. A sors úgy hozta mi kezdünk, én csatár vagyok, támadnom kell, a labda nem sokára hozzám kerül, így rá tudom vezetni Eleonórára.

-       Brünhilda! Tudom a cseledet, nem fogsz velem kibabrálni.

-       Akkor tessék!

A láb között tudom elrúgni, azután megkerülöm, majd elérem, már csak Brigitte van hátra kicselezzem, és elérjem a kaput, a posztja hátvéd.

-       Brigitte! Remélem gól lesz, ha már eddig eljutottam.

-       Nem hiszem azt! –válaszolja, huncut mosollyal.

A többiek biztatnak, cselt akarok, sikerült, mert Brigitte beleért, így szöglet lesz belőle. A szögletet én végezhetem el.

-       Amalia! Hova akarod, hogy rúgjam? Láb vagy fej?

-       Inkább fejre! Megpróbálom.

-       Akkor mindjárt megy.

A többiek a kapu előtt elhelyezkednek, nemsokára rúgom, ahogy szokás ilyenkor, csavartan. A barátnőm feje felett száll, nem tudja oldalra kifejelni, Amalia helyén van, beleért. A labda csavartan érkezik a hálóba,

-       Ha jól látom ez gól. – mondom csodálkozva.

Amalia örül, sikerült gól fejelnie így mi is örülünk. A barátnőm nem tud mit mondani.

-       Gratulálok Amalia! Ez szép volt és neked is Brünhilda, a rávezetés, a csel mesteri volt. Még nincs semmi elveszve, tudod! Egy gól nem a világ.

-       Tudom!

A gól lövőnek gratulálunk, a térfélen elhelyezem a labdát, a másik fél kezdhessen.

18.

Vége lesz az edzésnek, Amalia fejesével nyertünk egy góllal.

-       A mai teljesítményetek nagyszerű, dicséretes, és Amaliának az a fejes gólja remek volt. Irány az öltöző! Találkozunk szerdán ugyan ebben az időben. – mondja az edzőnő, kedves mosollyal az arcán.

Az edzőnk elindul, elrakhassa a labdát a szertárba, én a barátnőmmel együtt indulunk az öltözőhöz. A mai edzésről folyt a diskurzus, Eleonore hangját hallom.

-       Lányok! Ez jó edzés volt, Amaliát dicsérjük meg! Az a fejes nagyszerű volt, egy félénk lánytól nem is olyan rossz.

-       A dicséretet köszönöm! Valahogyan a szerencse rám mosolygott. – válaszolja, mosolya is elárulja.

A menetet tudom, ki mikor kezd a zuhanyzásnak, mi maradtunk ketten Brigittel utoljára, a feladatúnk az. Amit használunk, azt a helyére visszatenni. Megpillantom a masszírozó ágyat, nézegetem, nem sokára Brigitte is.

-       Drága barátnőm! Mi vagyunk ketten az épületbe, bezárhatom az ajtót, az ágyat nézd csak! Még ki sem próbáltuk, ha lenne kedved? – kérdezi.

Ahogy nézem, akkor jut eszembe.

-       Brigitte! Tényleg jól mondod! A többiek már elmentek, a szeretetünk érzését, a zuhanyzó alatt történhetett meg. Ez a masszírozó ágy új, ki lehetne próbálni!

-       Milyen pózban tegyük meg? Legyen a hagyományos lovaglónak nevezett. – kérdezem érdeklődve.

Mind kettőnk arcán mosoly van, a cipőmet leveszem és a zoknit, majd a rövid nadrágomat is. A mez felsőt hagyom magamon és persze az alsóneműt, melltartót nem használok, mert nem olyan formás, mint Brigitté, az övé tökéletesen formás, amilyennek egy tizennégy évesnek kell, lenni majd a hátamra fekszem.

-       Brühhilde! Csak a mez felsőt kell levennem és megyek is, mért nem veszed le a felsődet! Jól nézel ki így is, hiába kicsik a melleid. – mondja csodálkozott arccal.

-       Tudom! Kicsit szégyellem. – válaszolom szomorúan egy kicsit.

-       Ha a természet ilyennel áldott meg, azt nem kell szégyellni.

A barátnőm, ahogy kell, elhelyezkedik, kezét a kezembe fonja, közeledni kezd, felém a csók megtörténjen.

Nem maradunk sokáig, sietek haza.
Lefürödtünk, azt követően vissza veszem a ruhámat, az öltözőt együtt hagyjuk el, percek múlva az épületet. Mint barátnők egy-egy puszival köszönünk el.

-       Barátnőm! A szerdai edzésen találkozunk, addig jó legyél! – mondom örömmel

-       Te is Brünhilda. – válaszolja, huncut mosolyával.

Indulok is haza gyalog, a cuccaimmal, átgondolhassam érzéseimet a barátnőmmel, nem tehetek róla ezt választottam. A véletlen hozta így, már nem tudok ellene mit tenni, amit a világban megbotránkoztatást okoz már azzá váltam. Haza is érek, egyenesen a szobámba visz az út, lepakolhassak, a tesóm nincs még itthon.

-       Ha már egyedül vagyok, a melegítőmbe átöltözök, írok még a naplómba egy keveset, és elkészíthetem a házit is. – mondom magamba.

Az írásnak neki is kezdek.

-       „Kedves naplóm! A mai napom szenzációs volt, az edzésen a barátnőm is ott volt, ha látom, örülők neki és boldog vagyok. Tudom, furcsa az egész, de szeretem, lányként fiúval kellene barátkoznom, őt választottam, azt sem tudom, miért élem így az életem! Tízen négy éves vagyok és egy éve kezdődött minden, gondolom, bűn lehet. Mit tegyek, megváltozzon a helyzet? A csókja különleges érzést ad a testemnek.”

-       A mai napra elég, a naplómat hová is tegyem? A szüleim és a drágalátos tesóm ne találjon rá, az a jó kulcsos. A szobában szétnézek még jobban, majd megpillantok egy helyet. A fiókos szekrényemhez, a legalsó fiók alá. Ha véletlenül kinyitom és a tesóm éppen belép, ne látja meg.

Az órára pillantva négyet mutat.

Nem sokára a családom haza jön, eszek egy kis szendvicset, azután el is kezdhetem a házit.

Jól érzem magam, mert olyan barátnőm van, akivel jól kijövök, hasonlóak az érzéseink.

20.

A házimat fejezem be, amikor nyílni kezd a bejárati ajtó. A szüleim lesznek, és a tesóm, így lelépcsőzök, fogadjam.

- Megjöttetek! Én is most végeztem a házival, és te bátyám? Megvolt a találkozó az osztálytársaiddal? – kérdezem érdeklődve.

- Igen hugi megvolt! Remélem, elmondtad az aranyos Adalindának az üzenetemet? A szerdain már ott leszek. – válaszolja.

- Átadtam az üzenetedet! Láttam rajta, szomorú is volt egy kicsit, nagyon hiányzol neki! Adalinda szerelmes beléd, ez nyilvánvaló, és ahogy az edzésen tesz, mindenki látja.

- Tényleg igaz fiam? Hogyan érzel iránta? – kérdezi anya, egy kis mosollyal az arcán.

-       Igen! Észrevettem már én is, helyes vonzó is, a mosolya ragyogó. A mezben is látszik a vonzó alakja, nekem is tetszik, de mit is mondjak neki? Egy darabig nem akarom a többiek előtt híresztelni. Szerdán a cukrászdában kiengesztelem, bevallok mindent. – válaszolja Adalbert, de van benne mosoly is.

Látom anyán, csodálkozik.

-       Fiam! Tényleg kedveled Adát? Láttam már egy meccsen, tényleg helyes. Szerintem, ha együtt lennétek nagyon jó, lenne, azt kell még mondanom! Illetek is egymáshoz.

-       Anya! Komolyan mondod! Szívesen elfogadnám barátnőnek, amit kell, megadnám neki. Ha már barátnő! Hugicám! A barátnőd hogy van?

-       Brigitte! Az jól van, kérdésedet köszönöm. –válaszolom.

-       Úgy értem, hogyan focizik? Egymás ellen vagytok milyen veled? A legjobb cselét beadja vagy talán, a lábadat keresztezi, essél el! – válaszolja, éreztem a szavába egy kis gonoszságot is.

Így megkönnyebbülök.

-       A dolgokat jól tudja, ellene kellett játszanom ma, nyertünk is egy góllal Amalia fejesével. –válaszolom.

-       Tényleg! Amalia egy gólt fejelt? Látod, azokat a lányokat nem kellene lekezelni, mint Amalia, túljár az eszeden, ártatlannak tűnik, és azon veszed majd magad észre, hoppá! Már lőtt is egy szép pompás gólt. – mondja, meglepődő tekintettel.

-       Na, bátyám! Ezt jól mondtad!

Együtt uzsonnázunk.
Napok multával elérkezett a szerdai nap, és együtt az edzés is, délután van, itthon vagyok a bátyám is.

-       A házi felét elkészítem, a másik felét akkor, ha hazajöttem, ha tesómmal együtt, Írok a naplómba pár sort. – mondom magamba.

A szobám ajtaja be van hajtva, a titkos helyemről előveszem a naplómat.

-       „Kedves Naplóm! A mai nap jó volt az iskolában, a barátnőmmel találkoztam Brigittel, mert osztálytársam is. Egymás mellett ülünk, a többi osztálytárs nem is sejti milyen a kapcsolatom vele. A tesómat még meg sem kérdeztem, hogy érzi magát a foci csapatban, hiszen nyolc lány van körülötte. Az is lehet! A mai napon megkérdezem.”

Gondoltam! A mai napra elég a naplóírásból, ha haza jövök, lehet, folytatom tovább. A titkos helyemre elteszem, a házi felét elkezdem, az órára pillantva van három negyed óra, indulhassunk.

Félórával később.

-       Na, végre, a házi fele kész, kezdek el készülni! Megnézem a táskámat, amiben a mez van és pár dolog, látom, itt van minden. – mondtam magamba.

Arra gondolok, belépek a tesómhoz, megkérdezek tőle pár dolgot, kopogok is.

-       Hugicám gyere be nyugodtan! Kész vagyok, mindjárt mehetünk az edzésre. Mit szeretnél mondani? – kérdezi boldog hangon.

-       Semmi különöset! –válaszolom.

Az ágya szélére ülök, végig mér a szemével.

-       Tesókám! Mond, mit szeretnél kérdezni? Nyugodtan mondhatod!

-       Azt kérdezném! Régóta jársz velem az edzésekre, azt is tudom Adalindát kedveled, inkább szereted, még nem tudja. Ott van még hat lány is, mi a benyomásod rollúk, mert közöttünk csak te vagy fiú.

A szavaimat nem tudom befejezni.

- Gondolom, mit szeretnél kérdezni! Nyolc lány közt hogyan érzem magam, Mit érzek olyankor? Mindegyik szép és helyes, főleg, ha rajtatok van a mez. Akkor látom rólatok ennyi évesen már kész felnőttek, vagytok. – válaszolja, bele adva mosolyt is.

Elcsodálkozok a tesóm szaván, amit mondott! Megkönnyebbülten érzem magam, a tesómra számithatok.

 

22.

Eljött az idő, induljunk az edzésre, a bejárati ajtót én zárom.

-       Tesó, hoztál pénzt magaddal? Megígérted! Szerdán Adát kiengeszteled, a csarnokhoz közeli cukrászdába.

-       Persze hoztam, vagy is van nálam, akkor mehetünk is! – válaszolja boldog hangon.

Indulunk az edzésre gyalog, a csarnok pár száz méterre van, így ki tudom faggatni.

-       Mond! Szeretsz velem edzésre jönni? Tudom Adalinda a szíved választottja! Ugye egy másik lányt nem szemeltél ki barátnőnek? – kérdezem érdeklődve, adok bele huncutságot is.

-       Jó kérdés! Adalindával meg vagyok elégedve, helyes, vonzó és szép is, a többiek is helyesek. Az is lehet, van olyan lány, aki már foglalt! A mezben szívdöglesztőek, bocs ezt kell mondanom. Te is az vagy! Hiába a felsőrészednél a nőiességed nem olyan formás, mint a többieké, azért így is vonzó vagy. – válaszolja.

-       Tényleg ezt gondolod rólam? A bókot köszönöm.

 Az a furcsa az egészben, a tesóm mondja mindezt.

-       Akkor ugye nem kell operáltatni egy kicsivel nagyobbra? – kérdezem érdeklődve.

Megáll hírtelen, a szemembe néz.

-        Ilyet ne mondj soha! Hiába tizennégy éves vagy, lehet még a testedben növekedés, ha netalán tizenhat vagy tizenhét leszel, és még ilyen alakja lesz, akkor se bosszankodj. A természet így alakított ki, akkor is szép vagy, az is lehet! Egy fiú éppen így szeret beléd, ne feledd el! Nem csak nőként szeretlek, testvérként is. – mondja, érzek egy kis szomorúságot a hangjában.

-       A szavaidat köszönöm, ez jól esett, nem hittem! Egy fiú is gondolkozhat úgy, hogy jó legyen. – válaszolom kis mosollyal az arcomon.

Megköszönöm neki egy puszival az arcára, így lát engem. Nem sokára megérkezünk.

-       Nem sokára belépünk! Remélem a szerelmed is itt lesz, eddig minden edzésen részt vett. – mondom.

-       Szerintem is így lesz! Kíváncsi lesz rám, azt gondolja, nem tudom belém zúgott. Megmondom neki a mai napon, mit érzek iránta. – válaszolja örömteli arccal.

Beléptűnk az épületbe, egyenesen az öltözőhöz.
Időben vagyunk még, amíg a tesóm a szomszédos helyiségben van, addig tudok a többiekkel beszélni, négyen vagyunk még.

-       Adalinda! Jó hírem van számodra! Ahogy ígérte a tesóm, itt van. – mondom boldogan.

-       Így már boldog vagyok! Remélem, amit mondott megteszi edzés után! Látom az edzéseken, elkíséri a csapatot a meccsekre, nagyon boldog vagyok. Nem tudom, a tesód mit érez irántam! Vajon melyik lányt kedveli? Az is lehet, titokban választott már. – válaszolja az ő kedves hangján.

Elkezdek öltözni, nem sokára a többi hiányzó is megérkezik, ketten már készen vannak, másról kezdünk beszélgetni.

-       Csajok! Mit szólnátok, ha Adalbertet meglesnénk? Brünhilda bemenne, hozzá mintha kérdezne valamit, mi hirtelen előjönnénk. – kérdezi Amalia.

Mielőtt mondtam volna valamit, megelőz Brigitte.

-       Lányok! Ez nem jó! Biztosan gondolt már ilyenre, nyolc lánnyal van. Jobb ötletem van! Edzés közben kéne tenni valamit.

A barátnőm kíváncsivá tesz, így figyelek tovább.

-       Az lenne a legjobb megoldás! Edzés közben azt tennénk, mintha ütköznénk, és ráesnénk véletlenül. Azt tehettek, amit akartok, ha Adalindával netalán megtörténne akár szerelmet is vallhat!

Hallotjuk nem sokára, az edzőnk és a tesóm hangját.

-       Kezét csókolom Katherina néni! Nagyon jó érzés a lányokkal edzeni, méghozzá nyolccal, egy kicsit furcsa is, hogyan tetszik lenni? – kérdezi, a hangja elárul mindent.

-       Köszönöm jól! Örülök, velünk edzel, és a csapatot elkíséred a meccsekre.

-       Ki nem hagyom! A mez rajtúk, így szívdöglesztőek, páran biztosan elcsábítana pár fiú fejét egy ilyen szerelésben.

Nem sokára nyílik az ajtó, a tesóm nyitja be engedje az edzőnket, így a tesóm is belép.

-       Lányok! Örülök, láthatlak titeket, ebben a szerelésben őrjítően néztek ki. – mondja, meg pillantok egy kis mosolyt is.

A tesóm szavait én bóknak veszem. A többiek nem tudom, mire gondolnak. Lehet, így akarja vigasztalni a többieket a hétfői nap miatt.

24.

Kezdetét veszi az edzés a szokásos körfutással, én a barátnőmmel és Amaliával futok, a tesóm Adalindával, megbeszélhessék a dolgukat. Megvan percekkel a bemelegítés, megválasszuk a két csapatot. Kilencen vagyunk, így megvan a módszerűnk, egyik lány kiáll, és ötpercenként van a csere. Én hátvéd vagyok.

-       Úgy látom! Eleonore a tesómat le akarja cselezni, ebből a támadásból szerintem fog történni valami. – mondom csodálkozva.

-       Szerintem az lesz, a bátyád valamilyen módon elviszi valahogyan Eleonore mellett, kicselezve szép gólt lőhessen. – válaszolja Brigitte.

-       Nem tudom! A tesómnak sikerül-e!

Úgy látom a cselező lány készül valamire, mert összekoccantak, a tesómat látom, ahogy a padlóra esik, és Eleonore ráesik.

-       Eleonore csak megteszi Brigitte javaslatát! A tesóm elmegy mellette, de így nem tudja, a cselét befejezni. Megkérdezem, véletlenül volt vagy nem! – mondom csodálkozva.

Azt veszem észre, mindenki Adalindára néz, de ő mosolyog, a lány feláll majd a bátyám is, folytassuk tovább a meccset, a másik csapat kirúgással kezdi, a tesóm hátrébb jön így tudok kérdezni.

-       Mond! Milyen volt Eleonoral ütközni?– kérdezem érdeklődve.

-       A cselem jó volt, ha nem akasztja el a lábamat és nem esik rám, ez gól lett volna. Nem gondoltam volna, megtörténik ez a cselezési rafináltság valamelyik lánynál. – válaszolja, de dühöt is érzek a hangjába.

-       Hogy érted?

-       Úgy! Hiába jól tudtok cselezni, sohasem tettétek meg barátságos meccsen vagy edzésen, egymásra estetek. Azt kell mondanom! Az érintkezés formájához ez nem is olyan rossz ötlet.

A tesóm szaván elgondolkozok, mintha számított volna rá.

-       Eleonoret nem hibáztatom! Bármelyik lány megtehetné, mert nyolc lány között egy fiú is van, egy ilyen szerelésben el lehetne csavarni a fiúk fejét. – mondja, egy kis mosollyal, mintha nem bánná.

Gittára nézek, ő is elcsodálkozik.
Nem sokára vége lett az edzésnek.

-       A meccs nagyszerű volt, csak így tovább! Adalbert! Mint egyetlen fiú, jól játszottál, amit Eleonoreal akartál tenni, nem volt rossz. – mondja az edzőnő.

-       Hát igen! Gratulálok neki, le tudott cselezni, ha meccsen is így tesz! A csapat győzni fog. – válaszolja a bátyám.

-       Indulhattok öltözni! Nekem is mennem kell, a következő edzésen találkozunk.

Kifáradtunk, én a barátnőmmel indulok, a bátyám a titkos szerelmével, az ajtót én nyitom. Így megtudom a tesóm Adának mit, mond.

-       Kedves Ada! A hétfői nap miatt eljönnél velem a közeli cukrászdába? Meghívnálak, mert fontosat kell mondanom! Régóta vagyok veletek itt.

-       Igen! Elmegyek veled! – válaszolja az ő mosolyával, ami nagyon jól áll neki.

-       Köszönöm! Az öltözőtök előtt várok, együtt mehessünk, te is húgom! –válaszolja a bátyám boldogan.

-       Komolyan mondod? – kérdezem meglepődve.

-       Igen!

Az öltöző helyiségbe belépünk, elkezdek ló halálába öltözni, a zuhanyzóba léphessek, mert a két utolsó hely a miénk, mert Brigitte mellettem zuhanyzik.

-       Ma ne csináljunk semmit, a tesóm meghívott, és így sietnem kell. – mondom boldogan, suttogva.

-       Brünhilde! Ne bánkódj, megértem! Később megyek haza, mert amit kell, el kell pakolni. – válaszolja szomorúan, ő is suttogva.

Tovább tusolok, a meztelen testemet törülközővel takarom el, azt követően, az öltözőhelyiségbe lépek vissza, vissza kezdjem venni a ruhámat.
Az öltözői részben már csak a barátságos Ada van.

-       Nem tudtam megyek veletek! Arra gondoltam, ketten megbeszélitek a dolgotokat, Brigitte megígérte elpakol mindent. – mondom sietősen.

-       Az jó! Nem sokára végezni fog, és mehet haza! – válaszolja Adalinda.

Tovább öltözök, a felső részben nem vagyok szégyellős.

26.

Rajtam van már a nadrág, nemsokára a póló, hallom a tesóm hangját. Adalinda is felöltözött, vagyis készen van, kopogás hallatszott.

-       Szabad, gyere be!

A tesóm az.

-       Látom felöltöztetek, nem akartam úgy bejönni még öltöztök. – mondja.

-       Brigitte van még a zuhanyzóba, nem sokára ő is kijön, öltöznie kell, mert van még feladata. – válaszolom.

-       Már elrendeztem, nyugodt lehet.

Akartam volna mondani valamit, a barátnőm lép ki, meglátja a tesómat.

-       Nem gondoltam az öltözőnkben láthatlak, szeretnék felöltözni, talán szeretnéd látni hogyan, öltözök fel? Szívesen megtenném, de nektek megbeszélésetek van. – mondja meglepődve.

-       Kedves Brigitte! Így is őrjítően nézel ki, hiába a törülköző fedi alakodat. A szertárban minden el van rendezve.

Hármasban hagyjuk el az öltözőt, az ajtónál vagyunk éppen, a tesóm visszafordul.

-       Brigitte! Az öltözéshez elég úgy tíz perc? Te is jöhetnél velünk a cukrászdába, az épület bejárata előtt megvárunk. Így négyen mehetnénk, megbeszélem az dolgomat Adával, te megbeszélhetitek a ti dolgaitokat a tesómmal. – mondja a bátyám boldogan.

A bátyám megsimogatja a barátnőm arcát, azután lép ki az ajtótól. Látom, elcsodálkozik, én is.

-       Bátyám! Nem úgy volt hármasban megyünk a cukrászdába? Ti megbeszélitek, amit kell, én elvagyok a sarokban. – mondom csodálkozva.

-       Igen, így lett volna! Azért hívom el a barátnődet, mert barátnők vagytok, és látom, ha együtt vagy vele. A tanulás is jól megy, először nekem a tesóm boldogsága számit, azután bármi következhet. –válaszolja a tesóm.

Amit mondott meglepett.

A cukrászdába megvolt a megbeszélés, amit kellett Adalbert elmondta a szerelmének, addig a barátnőmmel tudtam beszélni, neki is furcsa volt az egész. Együtt indulunk haza, haza kíséri a lányokat. Először Adát, mert útba esett, azt követően Brigittet, így megtudtam hol lakik. Elköszönök tőle, végül indulunk haza, majd elkezdem faggatni.

-       Mond bátyám! Amit az edzés végén mondtál, amikor Brigitte küldött ki, komolyan azt gondoltad? Én legyek boldog azután jöhet bármi. – kérdezem érdeklődve.

-       Igen kedves húgom! Amióta együtt vagytok, látom boldog vagy, a tanulás is jól megy, nem tudom miről beszélgettek! De jót tesz neked, örülök nagyon. – válaszolja boldog arccal.

Megáll hírtelen, a két kezét a vállamra helyezi, és a szemembe néz.

-       Tudod, a szüleink dolgoznak, és alig vannak otthon, így csak a hétvége a szabad, így délutánok mennek el. A barátnőddel nemcsak osztálytársak vagytok, hanem a focicsapatban is együtt vagytok, nem csak testvérként szeretlek, hanem mint lány. Sok mindenen átmész, a havonta történő női dolog, a fiúk iránti érzés, ha elérkezik az idő. Ketten vagyunk a házba, nekem az első, hogy boldognak lássalak. A szülőket csak este láthatjuk, mert dolgoznak, ahogy neked Brigitte van, nekem pár osztálytárs, és már a bájos Ada. – mondta.

Nem vagyok olyan érzelgős, de most úgy érzem magam, a szememben van egy kis könny.

-       Bátyó! Én is örülök neked, annak is, a testvérem vagy, arra nem gondoltam fiú is mondhat nekem szép szavakat. – mondtam érzelgősen.

-        Látom! Könnyek vannak a szemedbe.

Előttem leguggol, az egyik papír zsebkendővel a könnyeimet finoman kezdi letörölni, elcsodálkozok. Ha nem lenne a tesóm, ott nyomban megcsókolnám, abban a percben nem számít ki a barátnőm.

-       Kedves bátyám! Ezek a szavak jól esnek, én is szeretlek, nem csak testvérként, hanem barátként is. Szerintem lehet barátság testvérek között is. – mondtam boldogan.

Megfogom az egyik kezét, úgy gyalogolunk haza.

28.

Nem sokára hazaérünk, első dolgom a szobámba mennyek, házi feladat vár rám.

-       Nézzem csak mi a további házi feladat! Látom, matematikából van és földrajz. – gondoltam magamba.

A tesóm a szobájában volt, ő is a házi feladatot készíti, és ha kész van, szeret olvasni.

Matematika! Példákat kell elvégezni, ha jól tudom, nem lehet nehéz.

A füzetben a feladatokat visszanézem, így könnyű lesz elkészíteni.

Nem kell sok idő, már kész vagyok, már csak a földrajz volt hátra. Az Európai országok fővárosát kellett leírni.
Az a jó, az atlaszban benne van. Így mindennel végeztem, hallom, ahogy a bejárati ajtó nyillík, a szüleim azok. Éppen lépek ki a szobámból, amikor Adalbert az ajtónál áll.

-       Bátyám! Mennyük le együtt! A háti feladatok készen vannak. – mondom boldogan.

-       Rendben van hugi, hátha hoztak valami finomságot.

Így együtt lépcsőzünk.

-       Gyermekeim! Milyen volt a napotok? Fiam! A mai edzésen hány gólt rúgtál? És te lányom, hogyan játszottál? – kérdezi anya érdeklődve.

Ahogy látom a tesómat, nekem kell válaszolnom, mert a vásárolt dolgokat nézegeti.

-       Apa! Jól telt el, az iskola is,  tesó majdnem rúgott egy szép gólt, csak Eleonore volt akadálya. A titkos vonzalom Adalinda iránt bevallotta, így mindketten örültek, engemet és a barátnőmet meghívott a cukrászdába.

-       De fiam! Nem úgy kellett volna, csak ti ketten vagytok! Amit randinak neveznek.

-       Igen apa! Ha már a drága hugicám is részt vett az edzésen, meghívtam a barátnőjét Brigittet. – mondja boldogan.

Én is nézegetni kezdtem a mit vásároltak.
Az idő ott van, a szobámba térjek, fáradt is voltam, a szüleimtől így elköszönök a tesómtól is.

-       Hugi várj! Megyek én is!

-       Akkor menjünk együtt!

Indultunk is fel, a birodalmúnkba.

-       Nem baj egy kis időre elfoglalnám a fürdőszobát! Pár perc az egész.

-       Nyugodtan! A szobámba elkészítem a fekvőhelyet, a holnapi órarend szerint bepakolok, ezután szétnézek még a világhálón.

-       Jól van! Pár perc az egész, a fogmosás is hátra lesz még, a szobámba is át tudok öltözni. Brigittnek ne áruld el ő is helyes, olyan öltözékben láthattam, amiben elkápráztató. Az is lehet, más ruhában is jól nézne ki, biztos van már barátja? – mondja érdeklődve.

-       Még nincs fiúja, ha erre gondoltál! Tudnék róla, elmondta volna nekem. – válaszolom egy kis mosollyal.

-       Tényleg! Erre nem is gondoltam!

Látom, ahogy a bátyó belép a fürdőhelyiségbe a szobám ajtaját így behajtom, így elővehetem, a naplót tovább írjam.

-       „Kedves Naplóm! A mai nap is jól telt, a tesóm bevallotta Adalindának tetszik neki. Engemet és a barátnőmet is meghívta a cukrászdába, a tesóm bevallotta számára nagyon fontos vagyok, szeret is nem csak testvéreként, hanem nőként is. Szeretek zenét hallgatni mindegy milyen, Brigittel megbeszélhettem a női dolgaim, hogyan érzünk egymás iránt, nem tehetek róla őt választottam, az is lehet! Olyan helyen dolgoznak a szülei, nincs idejűk az egyetlen gyermekűkre.”

Úgy gondolom elég ennyi, el tudtam tenni a titkos helyemre, a tesóm hangját hallom a fürdőhelyiségből kilép. Azt követően én lépek a helyiségbe, amit kell, azt elvégezhessem, és átöltözzek a kedvenc ruhámba. Nem sokáig vagyok bent, a szobámban az órarend szerint pakolom a táskámat, elrendezem az ágyamat, és lekapcsoltam a villanyt.

30.

 

Oldal: Három eltitkolt év-2.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat