5. fejezet 1. oldal

A gonosz angyal és Jezabel elindultak felkutatni az életben lévő kísérőt, de Ábel a hat halott őrző élettelen testét a megtalált második barlangban a földön egy kört alkotott vele úgy helyezte el. A medálokat elővette, a ruhát úgy tépte fel, hogy látszódjon az őrzők jele a medált ráhelyezte a kör közepén, a sarkán ült és egy ima félét mondott.

-          Hozzád fohászkodom mindenség istene! A kiválasztottak lelkét mentsd meg, hogy egy új életet kapjanak, ha eljön az idő a te napod, hogy egy másik testben újra élhessenek, és a világosság győzhessen a sötétség felett. Halld, meg imám a medálokkal mit tegyek, hagyjam itt, ha a gonosz rátalál, akkor erőt kaphat hisz úgy is már erőt kapott a feláldozáskor.

-          Meg hallgattam az imádat! Én szolgám. Amit mondok, tedd meg a két idegen téged keres egy másik úton, ha elmész a barlangba és rátalálsz, a két áldozatra ebbe a barlangba hozd, a testűket tedd és megáldom vele együtt téged is. A feladat az lesz, hogy amit áldozásra használt tört a vérűk rajta van. Ha meg találtad a kezedet vágd meg vele és keveredni fog a nyolc feláldozott vérével, ha megvágod, a gonoszt lebénul te, ahogy tudsz, menekülj, a többit bízd rám.

Amikor a hang elmúlt Ábel azt tette, amit a hang mondott neki, úgy is tett először a lányt vitte el az adott útvonalon, azután Benjamint. Visszatért a barlangba a tört megtalálta, a kezébe vette s látta, hogy milyen véres volt, de volt olyan területe, hogy megszáradt.

A gonosz angyal és Jezabel visszatért a barlanghoz hisz félúton voltak, Ábel a kezét megvágta majd nézte, hogy a keze vérzik a szarkofág előtt letérdepelve a kezébe vette a kést és imádkozni kezdett magában halkan. A két gonosz visszatért s látta, hogy a keresett személy a barlangban van és imádkozik.

-          Én a kísérő Ábel a feladatomat elvégeztem a feláldozott lelkek jó helyen vannak, az örökkévalóság birodalmában él tovább addig, amíg testet nem kapnak, a világosság diadalmaskodik a sötétek felett, ez az úr üzenete. Egy napon valamikor úgy is megszületünk.

A két gonosz bámulta Ábelt, de Ábel kezében volt a tőr a gonosz közeledett felé nem fogta fel a gonosz, hogy mit mondott az imában, látta volt menekülési út

-          Át adom az úr üzenetét.

A kést teljes erőből a gonoszt megszúrta, a hasát érte majd elengedte, csak a markolata látszott, ahogy tudott Ábel futni kezdett, Jezabel elcsodálkozott.

5. fejezet 2. oldal

Ezzel a gonosz egy kicsit lebénult a hatásától később tudott eszmélni, a kést ki tudta húzni a gyenge erejéből is a vérző sebet el tudta állítani. Amikor már kezdett eszmélni ereje visszatért Jezabellel a fiú után mentek, hogy őtet is elpusztítja. Ábel rövidebb úton elérte a másik barlangot ahol a barátai voltak, de holtan, a barlangot valahogy elreteszelte egy fáklyát gyújtott, hogy a sötétségben fényt hozzon, olyan helyre tette ahol tovább éghet a fáklya, azt tette, hogy a medálokat elővette és mindegyik lány nyakába tette mondott egy ima félét.

-          Én uram teremtő! A te szolgád vagyok, mit tehetek, hogy ez a hét őrző lelke meg nyugvást találjon addig, amíg újra nem kelnek életre és elvégezhessék a feladatot. Ártatlanul haltak meg az örökkévalóság birodalmában védd a lelkűket, hisz sokáig élhettek volna. Mit tegyek, hogy a gonosz a medált ne tudja megszerezni, mert ha megszerzi, akkor a sötétség fog uralkodni a fény felett.

Ábel az ima közben elálmosodott ahol volt épp azon a helyen aludni kezdett a barlangban nem sokára egy jelenség vette kezdetét. A hét lány lelke éledezni kezdett az alvó Ábelhez mentek majd hívogatni kezdték, az alvó énjét kezdték hívogatni s látta, ahogy a hét lélek őtet körül veszi, a lelkeken fátyolszerű ruha volt az egyik azt mondta.

-          Köszönjük neked Ábel, amit értűnk tettél így tudtál meg menteni a gonosztól, hogy a medált megmentetted így tudod késleltetni a gonosz hatalmát. Egy napon mi kilencen hátha találkozni fogúnk és együtt a harcot fel tudjuk venni a sötétség hatalma ellen. Addig is vigyázz magadra mi segítünk egy másik világban, hogy túléld a gonosz hatalmát.

Amikor elmondta a köszöntőt Ábel lelke visszatért a fizikai énjébe a halott lányok lelkei is elhagyta a fizikai testet és könnyedséggel a testet elhagyták utat törve az Örökkévalóságnak nevezett helyre. A fényjelenség utána elmúlt Ábel hirtelen felébredt mintha álmodta volna, de látta, hogy a barátainak az élettelen teste ott volt a földön.

-          Uram! Rajtam a sor mit tegyek? adjam meg magam a gonosznak, hogy ezt a szent helyet elhagyhassa vagy tegyem, el olyan helyre a medálokat ahol senki nem akad rá és egy térképet készítsek, hogy hol lesz a medál, a szigetet elhagyjam és egy másik helyre vigyem. Amit mondol Uram azt teszem meg.

-          Én a teremtő egy feladatot adok neked egy utolsót, a hét medált a szigetről elviszed egy veszélyes utazás vár rád egy távoli helyre hét különböző városba, az útadat óvni fogom.

Amit a hang mondott úgy fog tenni, ledőlt, mert fáradt volt.

5. fejezet 3. oldal

A gonosz angyal és Jezabel úgy döntöttek, hogy tovább álnak nem keresik meg a másik kísérőt inkább tovább állnak. Úgy is lett majd valahogy ácsoltak egy tutajt és azzal mentek tovább, egy másik szigetre, mert a céljuk elérni Romát. Varázslatot is bevetettek így a tutajféleség hamar kész volt, nem sok idő telt el és már a tengeren voltak irányt vettek Naxos felé.

Ábel a szigeten az elbujt helyén, amikor felkelt elbúcsúzott a halott társaitól, a barlangtól az akadályt elgörgette. Utoljára elbúcsúzott a szerelmétől is adva neki egy utolsó csókot az ajkára.

-          Ha valaha is találkozunk, együtt leszünk, örökké nem hagyjuk el egymást, mert szeretlek és szeretni is foglak.

Nem sokára elhagyta a halott társait és a barlangot úgy gondolta a rövidebb úton elmegy az első barlangba, amikor oda ért a barlangban nem talált senkit utoljára a szarkofágot nézte meg, hogy visszaemlékezzen, láthatta a szarkofágot a fed lapján látott egy furcsa medált, ami különleges volt egy hang szólalt meg.

-          Én az Úr hírnöke szólok hozzád, ezt a medált vedd el, ha viseled meg véd a gonosztól és minden gonosz erejétől és megvéd abban is, hogy a célodat elérd. Megtarthatod, ha eljön, az idő add a vérszerinti örökösnek csak akkor, ha fiú lesz, megáldalak téged és az elkövetkező nemzedéket, eljön majd az idő, amikor a hét szellem rátalálnak egymásra, a célod az hét városban elhelyezni a medált.

Amikor a hang elmúlt Ábel a tört a kezébe vette és ereklyeként a vászonba elhelyezte és a vászonzsákba beletette. A medál is ott volt a hét őrzőé, ami még kellett azt elvette és a barlangot elhagyta. A kikötőbe ment ahol kirakták őket véletlenül egy hajó közeledett, majd amikor partot ért fel tudott szállni a kormányost kérdezte.

-          Ez a hajó merre fele megy? Mert el kell jutnom Rómába látogatóba.

-          A cél állomás Attika, ha neked megfelel, akkor velem tarthatsz

-          Persze, hogy megfelel, ha elértük Attikát onnan valahogy eljutok Rómába.

Nem kellett sokat várni a hajó kezdte is az indulási manővert a sziget kikötőjét lassan elkezdte hagyni örült is Ábel, de szomorú is volt egy imát mondott halkan.

-          Uram teremtő! a barátaimra adj áldást, hogy ha eljön, az idő a határozott nap újra kaphassanak életet, hogy végleg legyőzhessék a gonoszt és vele együtt Jezabelt.

Az ima után meg könyebült majd a többi utassal elvegyült.

5. fejezet 4. oldal

Amíg Ábel a hajóval utazik az egyik állomásra Attikába a másik útvonalon a gonosz és Jezabel Naxosra. Addig a Kis-Ázsiának nevezett helyen a hét városban ahol a gyülekezet van, a rossz dolgok még nem tették be a lábúkat a gyülekezetbe, az egyik idős keresztény azt említette meg.

-          Gyülekezeti tagok az erős hitűnknek köszönhető, hogy a gonosz dolgok még nem tették be a lábúkat egy javaslatom lenne. A kiválasztott őrzőket meg kéne látogatni a szent szigeten, hogy vajon mi lehet, velük küldjünk üzenetet a többi gyülekezetnek, hogy szervezünk egy csoportot egy látogatóit Patmos szigetére. Vajon a kiválasztottak, hogyan élik napjaikat.

A gyülekezet tagok megbeszélték kit választanak, kit választanak meg a feladat elvégzésére, de közösen is döntöttek. A hét gyülekezetben a vezetőket választották. Ugyan úgy, mint a kiválasztott őrzőknél. A hét gyülekezet vezetője Efézusban találkozott, amit kellett azt magukkal vitték.

Nem kellett sokat várni és a hajóra szálltak irányt vették Patmos szigete felé, a hajó nem sokára indult is. A kísérőktől elköszöntek. A hajó lassan el is hagyta a város kikötőjét, hisz a hajót rabszolgák evezték. A hét város gyülekezetének vezetői egymásnak is bemutatkoztak, a többi utassal elvegyültek. Egy másik hajón ahol Ábel utazott este volt a fedélzeten voltak az idő olyan volt, hogy a fedélzeten lehetett aludni. Ábel olyan résznél volt, hogy tudott imádkozni, de fáradt volt, éjfél körül járt az idő egy fényes sugár a fényét Ábelre vetette s majd megszólalt.

-          Én a teremtő angyala hozzád szólok, az Úr üzenetét halld, amit teszel, az nagy feladat ezért megáld téged, és ha eléred, a célt az utad végén a jutalmadat megkapod. Addig is az útadat megóvja a gonosz erőitől és ne félj.

Amikor a hang megszűnt a jelenség eltűnt Ábel hirtelen felébredt, hisz úgy érezte mintha egy angyal szolt volna hozzá majd visszafeküdt. Tudta isten óvja őtet a hosszú út során és meg fogja ajándékozni.

Nyugodtan aludhattak, mert nem zavarta őket senki. A hét gyülekezet vezetője is aludt, úton voltak Patmos szigete felé a gonosz erői távol voltak. Azon voltak, hogy minél hamarabb elérjenek Rómába, hogy hatalmat és vagyont szerezzenek. A gonosz és Jezabel már Naxosz szigetét elhagyták az utat folytatták tovább Küthéria szigete felé, de már hajóval és elvegyültek a többi utasok között.

Ábel töprengett, hogy akkor lenne igazán boldog, ha újra élhetne és megtalálhatná az igaz szerelmét, akit elvesztett, boldog lenne vele. Napok múltával a hét gyülekezet vezetői a hajóval elérték Patmos szigetet a hajó kikötött az utasok a csomagjaikkal együtt leszálltak a hajó tovább evezett a következő hajó három nap múlva fog a sziget felé hajózni.

5. fejezet 5. oldal

A hét gyülekezet vezetői úgy döntöttek a barlangot megnézik, ahol János apostol megírta a kinyilatkoztatást, majd fél órás út után rá is találtak, sötét volt a barlangba. Valahogyan fáklyát gyújtottak majd beljebb léptek, és hihetetlen volt számúkra, hogy rátaláltak arra a helyre ahol a Könyvek utolsó fejezetét írták.

-          Végre itt lehetünk, és biztos ez lehet János apostol szarkofágja, a tárgyon az írás furcsa írással van írva, de ha jobban megvizsgáljuk ez a hely furcsa is. A földön és a fed lapon piros Szinű valami, mintha vér lenne.

-          Nem lehet!

-          Akkor hol vannak a kiválasztott őrzők és a két kísérő, mert ők is ide jöttek azt kellene tenni, hogy a szigetet végig nézni hátha meg találjuk valahol őket.

-          Rendben van! nézzünk körül, hátha csak máshol vannak.

Úgy is tettek a barlangból kiléptek és egy talált ösvényen az utat követték azon mentek hátha tévednek és egy másik helyen pihennek és beszélgetnek.

A gyülekezet vezetői az út felén megálltak pihenni, mert fáradtak voltak, amit magukkal vittek abból ettek egy kicsit. Amikor érezték, hogy már sokat pihentek sokat, gyaloglást tovább folytatták arra gondoltak, hogy megláthatják őket és boldogok lehetnek, és együtt visszatérhetnek a gyülekezetbe. Nem sokára rátaláltak egy másik barlangra együtt beléptek a sötét helyet fáklya világította meg, amit láttak nem hitték el.

-          Istenem! Mi történhetett velük? Mind meghaltak a hét őrző és a két kísérő. Ha jobban megnézzük, csak egy kísérő fekszik itt, de hol a másik Ábel nevű. Vajon mi történhetett itt? Mindegyik lánynak ugyan azon a helyen szúrás mintha feláldozták volna.

-          Lehet, hogy a gonosz volt, mert nem tudni milyen formát vehetett fel.

-          Legalább Ábel túlélte, istenem, ha túlélte ezt a helyet az útját védd a gonosztól, mert veszélyben van és lehet a hét medál is nála lehet. Ha a gonosz a medálokat megszerzi, akkor számúnkra eljöhet a végzet. A fény helyett a sötétség borul a világra, de erre ne is gondoljunk.

Minden őrzőt megnéztek, hogy vajon mi okozta a sebet, mert éles tárgyat nem leltek.

-          Istenem! Adj erőt nekünk arra, hogy meg mondhassuk a gyülekezetnek, hogy az őrzőkkel mi történt, hisz nem mondhatunk hazugságot, hogy élnek, mert a lányokért jöttünk, hogy visszavigyük.

-          Istenűnk a halottak lelkét óvd, ahol most vannak és kérlek vigyázz rá, ha eljön, a te napod keltsd életre, hogy amit nem tudtak elvégezni azt egy másik világba megtehessék.

5. fejezet 6. oldal

Patmos szigetén a hét gyülekezet vezetője elhatározták, hogy a következő hajóval visszatérnek és elmondják mi történt a hét őrzővel és a két kísérővel. Másnap délután a sziget kikötőjében voltak és a hajót látták közeledni ami Efézusba megy. Amikor partot ért a vezetők fel is szálltak. Az egyik gyülekezet vezető magában mondott egy ima félét.

-          Istenem teremtő! A halottak lelkét óvd meg, ha valahol tovább élnek őrizd a lelkűket, hogy ha eljön, majd egyszer a te napod add életűket újra, amit adol feladatot, azt el tudják végezni.

Amikor az imát elmondta meg könnyebbült a többi utassal elvegyült. Amíg a hajó megteszi az utat Efézusba az történik, hogy Ábel, aki túlélte a gonosz találkozását elért a Görögök központjába, Athénba olyan helyet nézett ahol megpihenhet, és egyedül lehet, hogy visszaemlékezhessen. Talált is egyet, amely fából készült egy kaiba félét. Egy asztal féle is volt két székkel egy ágy is, amin tudott pihenni, nagyon fáradt volt. Egy kevés ennivalót evett és az ágyra le is dőlt. Előtte elreteszelte az ajtót majd aludt is azokra a napokra gondolt, amikor ők kilencen együtt voltak, egy hang szólt hozzá, hogy

-          Ábel nyugodt legyél, a barátaid lelke jó helyen van, a feladatot elvégezheted, ne félj az utadon én, megóvlak a gonosz nem fog keresni a medált hét városba kell elhelyezni, ami a Római birodalman túl van, ott ahol az ellenségei vannak, ha elvégezted a feladatot megjutalmazlak. Lesz egy térkép, amit követni kell.

Amikor a hang elmúlt Ábel véletlenül felkelt mintha egy hang szólalt volna hozzá, széjjelnézett majd visszaaludt. Az asztalon egy papirusz tekercs jelent meg egy térkép volt, az útvonal is rajta volt, hét város volt bejelölve ahová a medálokat kell elhelyezni.
Mesélő.
A hét gyülekezet vezetői a hajón elérkeztek Efézus partja felé, késő este volt, majd nem sokára a hajó partot ért, amikor szárazföldre léptek fellélegeztek, már csak egy olyan helyen kellene találniuk, ahol lepihenhetnek. Az útjukat valaki segítette, mert olyan házat találtak ahol megpihenhetnek. Nem sok idő kellett és az ágyra ledőltek nem zavarta őket senki, mindenhol aludtak senki nem volt úton. Ábel Athénban, a gonosz angyal és Jezabel Ithaka szigetén pihentek meg.

5. fejezet 7. oldal

Másnap mindenki korán kelt fel, akik úton vannak vagy úton voltak a hét gyülekezet vezetői kezdtek indulni hazafelé. Egy másik helyen Ábel úgy határozott, hogy tovább megy, mert el akar jutni a térlép szerinti egy kikötőbe, ami a Görög föld másik végén van. El akar jutni Corfu szigetére. A gonosz angyal és Jezabel Ithakából tovább mennek ugyan úgy hajóval. Sicilia szigetére, mert a céljuk elérni Rómát Ábel egy másik helyen egy lovas szekeressel találkozik.

-          Uram én messziről jöttem, szeretném, ha felvenne, mert el kell jutnom egy kikötőbe, mert a célom Róma, ha felvenne, valahogy megfizetem. Nagyon sürgős, de nincs semmim.

-          Igen nem kérek semmit, csak annyit hogy legyen egy útitársam, mert hosszú utat kell megtenni és egyedül vagyok. A rövid utat egyedül is meglehet tenni, de a hosszú út ott, kell egy útitárs.

Ábel fellépett a szekérre és a lovas mellett ült és addig mentek együtt a kikötőig ahol közel van Corfu szigete. Amíg Ábelék megteszik a hosszú utat, de közben a gonosz angyal és Jezabel elértek Sicilia szigetére, ők ketten idegen vándoroknak tűntek. A szerepűket jól játszották majd Jezabel kérdést tesz fel a gonosznak.

-          Ha elértük a célúnkhoz utána mi lesz? békésen élhetünk, Rómában vagy utána tovább kell utazni egy másik városba. Végleg Rómában lehetünk én királynő voltam nem értek semmihez, ha dolgozni kellene.

-          Ha elérünk, Rómába meglássuk milyen feladat vár ránk, mi fog ott fogadni. Itt vagyunk a szigeten, mint turisták normál polgárok. Tovább megyünk Messanáig ott megpihenünk majd hajóra szálúnk és tovább hajózunk Hipponiumba. Átöltözünk, római polgárok leszünk, lássanak, egy nemesi nevet veszünk fel. Éljük életűnket, mint férj és feleség.

-          Rendben van! Majd ha eljön az idő olyan nevet veszünk fel, hogy ha meghallják a vállalkozásúnkhoz támogatást kaphassunk, és idővel a hatalmúnkat meg alapozhassuk.

Az a hajó, amivel érkeztek egy kikötőben állt, meg aminek a neve Syracusae volt őket úgy látták, mint távoli országból érkezőnek. A városban megpihentek, találtak szállást olyan helyen a városnak ahol kettesben lehetnek és megbeszélhetik azokat a dolgokat, hogy együtt mit akarnak tenni.

Mesélő.

Mind a ketten fiatalnak látszottak Jezabel egy felnőtt nőnek tűnt, mert ha elérte egy lány a 15 életévet felnőttnek nyilvánították. A megtalált szállást, ami jó helyen volt benéztek a házba egy ágynak nevezett alkalmatosság volt, hisz fáradtak voltak ledőltek és már aludtak is.

5. fejezet 8. oldal

Az egyik nap este, amikor mindenki aludt azok is, akik úton voltak, hogy feladatot hajtsanak végre, egy természeti jelenség vette kezdetét. Azon a helyen ahol a végállomása lesz Ábelnek túl a Római birodalman a Germánok földjén. Nagy vihar alakult ki a Germánok földjén egy település felett, amely az égboltból egy fényes csóva jött elő egy tüzes szekéren ő volt isten ereje, amikor földet ért emberi alakot öltött. Kezében volt a jogara, a jelenség elmúltával a tevékeny erő egy helyet keresett majd megtalálva a két kezét az égre emelve egy varázslatot mondott.

-          Én isten tevékeny ereje azt akarom, hogy álljon itt az az épület, amely egy feladat része legyen egy szentély és benne egy szarkofág és legyen benne egy hétágú gyertyatartó egy medál is, amely egy kulcs. A szarkofágon legyen, egy fed lap amely Patmos szigeten van, ugyan úgy legyen a hét mélyedéssel, amiben medálnak a helye legyen.

Amikor kimondta a szavak elkezdtek megvalósulni, az épület is elkezdett alakot ölteni és minden úgy lett. Az épület és a szarkofág a medál is, amely egy másik szarkofágot nyit ki.

-          Ez a medál nyissa azt a szarkofágot, amiben négy lélek van, eltemetve csak a kiválasztott nyithassa, ki akkor életre kél a négy lovas, jaj, annak, aki hamarabb életre kelti, mert a megirt dolgok életre kelnek, amit a lovasok hordoznak.

A tevékeny erő a fed lapra írta azokat a dolgokat, amit tudni kellett azt is leírta, hogy a négy lélek hol van eltemetve és a szarkofágja.

-          A négy lélek az a négy lovas a szarkofágja a szigeten van azt ahol először látomásként látták, János apostol a mennyekbe szállt, hogy ott lehessen az örökkévalóságig, addig, amíg az apostol Újra nem kell életre, hogy elvégezhesse a feladatát.

Amikor a tevékeny erő elvégezte a feladatát a művét látta, hogy jó és még annyit irt még.

-          Jaj, a gonosznak, ha a hét gyertyatartó egyesül, mert a négy lélek is kiszabadul, együttes erővel legyőzik. Mert gonosz vigyázz a lelkekre, mert ha az ezer év eljön és vele együtt a hetedik angyal, a mag, amit elültettél, ha a szeretet érzés rájön meg ismeri, akkor nem tudsz mit tenni. A szeretet ereje egész testét fogja uralni ellenséged, lesz.

Amikor leírta az üzenetet a tevékeny erő, ahogy megjelent úgy el is ment, fényesen és viharosan.

5. fejezet 9. oldal

Másnap mindenki a megszokott időben kelt fel nem csak a gonosz angyal és Jezabel, hanem a távolban tőlük messze haladó Ábel is. Napokkal később elérte a görög föld másik partját a kikötőt, ahol hajóra szállva elérheti Corfu szigetét, a szekeresnek megköszönte.

-          Köszönöm, hogy a célomig elhozott és az utamon társat is kaptam, ha valamikor segítségre lesz, szűkség viszonozni fogom.

Elbúcsúztak Ábel a kikötőben horgonyzó hajóra fellépett, hogy beszélhessen a kapitánnyal, mert a cél állomása Corfu szigete.

-          Kapitány! A célom eljutni Corfu szigetére elvinne csak akkor, ha arra vezet az útja nincs semmim, de a hitem erős.

-          Szerencséd van, te idegen vándor a cél állomásom a sziget elviszlek, a fedélzeten lehetsz, csak ha kell valami segítség, akkor szólok.

Ábel a hírnek örült nagyon, a fedélzetre lépett és percek múlva a hajó lassan elhagyta a város kikötőjét, hogy az irányt vegye Corfu szigetére. Ábel olyan helyre ment ahol pihenni tudott és nem volt láb alatt, majd imádkozni kezdett.

-          Atyám teremtőm! óvd meg a hajót, hogy ne legyen baj, amíg el nem érünk a szigetre, hisz a te feladatodat hajtom végre.

Ima közepén elálmosodott ahol épp volt aludni kezdett. A barátaira emlékezett vissza és a szerelmére, hogy nem mondhatta meg neki, hogy

-          Nagyon szereti és mindenki előtt titkolni kellett, amíg él fog-e találkozni olyan széplánnyal amilyen Veronika volt a szerelme.

Az események érték egymást a gonosz angyal és Ábel életében, mert az indulás napjától kezdve két hét telt el. A gonosz angyal és Jezabel, akik emberi alakot öltöttek már megpillantották Róma városát nem hittek abban, hogy elérhetik a célt. Akkor fogták fel az egészet, amikor Róma kapuja alatt átléptek, mint fiatal férj és feleség, akik Rómában akarnak új életet élni és családot alapítani.
Mesélő.

Jezabel terhes volt, mert látszottak a terhesség jegyei, ami ezzel jár, a gonosz a lábát betette Rómába, nem mintha szent lett volna a város és az uralkodók jók lettek volna. Néró császár a gonosz angyalhoz képpest valóságos szent, ha lehetne ilyet mondani Néróra. Ábel a vándor, aki egy feladatot ment végrehajtani ő is egy város közelében volt ahol az egyik medált kell elhelyezni. A város ahol egy darabig megpihenhet Ravennának hívták. Ábel olyan helyre megy, ahol egyedül lehet, és nem látják meg, ha a vízbe merülne és meztelenül, hogy megtisztuljon. Ábel Ravenna közelében volt a gonosz Rómában, azon volt hogyan tudna hatalmat és vagyont gyűjteni.

5. fejezet 10. oldal

Tehát a gonosz Rómában van és Jezabel is mint fiatal házasok és már olyan ruha van rajtuk, mint amilyen a nemeseknek van, ha már ő a gonosz megteheti azt, hogy varázsol annyit, vagyont, hogy elfogadják. Amikor a célját eléri, tovább mennek valamelyik Germán városba.

A fiatal házasoknak tűnő két gonosz felvette a Sabellicus nevet, ahol laktak környéken szép házak voltak, az egyik üresen állt beköltöztek majd minden szomszédhoz beköszöntek.

-          Nemes úr! Mi a Sabellicus család vagyunk, fiatal házas nem sokára gyermekűnk lesz és a házat nem baj, ha elfoglaltuk, mert olyannak tűnik mintha elhagyták volna sok ideje. Addig leszünk itt, amíg nem lesz annyi vagyonúnk, hogy nyugodtan tovább tudjunk lépni.

-          A Cézár család vagyunk, nyugodtan el lehet foglalni a házat, hisz a tulajdonosa elhagyta idők óta áll üresen azt mondják, el van átkozva. Éjszakánként pokoli fajzatok hangját lehet hallani.

Az új szomszédok másról is beszélgetnek a Sabellicus család jó hírt akar kelteni. Azért is, mert amit régen abba hagytak azt itt újra kezdhetik.

Mesélő.

A Sabellicus család, amikor haza tértek a felújításokat elkezdték maguk szerint, a szobákat átrendezték. Kíváncsiak lesznek az éjszakai hangokra, hogy, kik azok a pokoli fajzatok, és ha ismeri, őket rájuk szól, hogy ne zavarja őket. Jezabelen látszottak a terhességi jelek főleg a hasán úgy érezte, hogy órák vannak hátra. Úgy is lett, az egyik szobában volt, hogy a gyermekét a világra hozza, amíg a férje megvárja az éjfélt, hogy kik zavarják a szomszéd nyugalmát.

Jezabel éjfélkor erős fájdalmat érzett a fájások elkezdődtek a medencéjében érezte, hogy mindjárt fog szülni. A gonosz angyal nem halotta a lány fájdalmas kiáltását, mert távolabb volt tőle. A kintiek se hallották Jezabel erős fiatal lány volt és éjfél után percekkel később a gyermekét nehezen, de világra hozta egy kislányt. Annyi ereje volt még, hogy amit kell, azt megtegyen, és egy ruhába tegye. Az anya aludt magához ölelte az örökösét. A gonosz angyal azért megnézte Jezabelt, hogy vajon mi lehet vele, amikor meglátta nem akarta elhinni.

-          Végre megszülte az örököst végre lesz gyerekem, akit taníthatok arra, hogyan kell gonoszságot tenni. Ha eljön, az idő együttes erővel a világ ura lehetünk.

A gonosz azt hitte, hogy fiút hozott világra, de kicsit csalódni kezdett, mert az örököse lány volt.

-          Az örökösöm lány? hogy lehet ez? A lányok mit is tudnak az uralkodásról? és a gonoszsági vágyról!

Idegesen ott hagyta őket, hogy át gondolja az egészet, már mások a felállások.

5. fejezet 11. oldal

A gonosz angyal, aki maga volt a Sátán, elkezdte átgondolni az egészet az egyik szobába menet, mert nem fiú született, hanem lány. Furcsa hangokat halott az egyik szobában, a zaj után ment, amikor a szobába belépett meg döbbent, amit látott.

-          Ti pokoli ördögi fajzatok! hagyjátok el ezt a helyet és környéket, addig, amíg nem leszek rossz kedvembe, mert ti addig éltek.

-          Te kivagy? Te halandó nekünk nem parancsol senki halandó csak is a fő gonosz az alvilág ura. Te nekünk nem parancsolsz, mert mondom, addig élsz, mert a lelkedet elveszem.

-          Ismerlek te! Ha nem engedelmeskedsz, akkor a legrosszabb kínokat fogod megkapni, amiben van rangod, azt elveszem és száműzlek a pokol legmélyebb bugyrába, aki itt van minden zajongós lelket.

Elővette a jogarát akkor vették észre, hogy ki volt ott valójában, majd egy varázsige félét mondott, hogy

-          Aki itt van, minden pokolbeli lélek ezt a házat hagyja el és vele a környékét legyen megtisztulva, akik feljöttek az alvilágból azok kerüljenek, vissza ahonnan előjöttek vidd a pokol legmélyebb helyére, hogy érezzék a büntetést az engedelmesség ellen.

Akkor hirtelen egy fényes valami jelent meg abban a szobában és a pokol béli lelkeket beszívta mindet, aki a házkülönböző részén voltak, úgy harmincan lehettek. Amikor már az összes elhagyta a házat a jelenség megszűnt. A gonosz angyal átgondolta, ha már lánya született neki az is megteszi, majd visszament a fekvő Jezabelhez látta, hogy pihen közelebb ment hozzá nem ébresztette fel. Elrendezte, hogy aludjon, ami nem kellett dolgot azt elvette onnan. Az újszülöttet jobban megnézte majd gondolatában azt mondta.

-          Te újszülött lélek! Nem is tudom mit is mondjak neked én, mint a gonosz angyal adhattam életet neked. Te, ha felnőtté válsz egy feladatom része leszel, amit egy fiú meg tud tenni azt ugyan úgy egy lány is megteszi még jobban, hisz a bájosságát is be tudja vetni, hogy egy feladatot el tudjon végezni. Megáldalak, és ha eljön, az idő az alvilágban bemutatlak mindenkinek, hogy tudják azt, hogy vagy. Azt kívánom, sokáig élhess, mert amit szeretnék és a célom azt biztos meg tudod tenni.

Amikor elmondta a gondolatában az áldást, a gonosz létére azért pár könnycsepp hullott a szemébe majd Jezabelt is megáldotta.

-          Te Jezabel átgondoltam az egészet, örülök a gyermekünknek, hisz hiába lány a feladatot el tudja ő is végezni, ami a lányúkban benne van egy fiúban nincs. A fiú nem kedves, mert tör, zúz képes ölni, de a lány a nőiességét és a bájosságát tudja alkalmazni, hogy egy feladatot elvégezhessen.

 

5. fejezet 12. oldal

A két gonosznak Rómában megszületett az örököse egy lány, nem tudták eldönteni, hogy milyen nevet adjanak neki majd sokáig átgondolva, végül döntöttek Ingrid nevet adták a lányúknak. A ház már békés volt meg lett tisztítva a pokolfajzatoktól. A szomszédok csodálkoztak is a családon, hogyan tehették.

Az örökös, aki az Ingrid nevet kapta a szemét már kinyitotta kezdte a környezetét feltérképezni, egy lélek volt ő is.

-          Megszülettem egy lélek vagyok, van testem, hiszen a szüleimnek köszönhetem, örülök egy életet kaptam már vártam nagyon, hogy egy másik testben lehetek.

A napok telnek az anya már felerősödött úgy, hogy képes a ház körül dolgozni, hisz még egyedül vannak a nagy házban arra gondoltak, hogy szolgákat alkalmaznának ketten megbeszélték.

-          Én férjem! mi így hárman vagyunk a ház nagy, nem lehetne-e valamilyen szolgákat alkalmazni, hogy olyan életet élhessünk, mint a szomszédjaink, vannak nekik is szolgáik.

-          Valahogy megoldjuk a dolgot, mert nekünk a ház nagy és a ház körüli munka sok időt vesz el.

Számukra vajon mit jelenthet, hogy kis idő, nyugodtan lehet dolgozni. Az nap este amikor Jezabel már anya és a gyerekűk egy szobában aludtak. Az apa, aki maga volt az alvilág ura, a Sötétség világhoz imádkozott.

-          Sötétség démonai! hozzátok szólok, küldjetek ide megbízható alvilági lelkeket halandó testben, hogy nekünk szolgáljanak, és ugyan úgy élhessék az életűket és ne árulhassák, el kik vagyunk valójában. Küldj négy nőt és négy férfit, hogy a házkörüli teendőket elvégezhessék.

Amikor befejezte a kérést a jelenség eltűnt. A gonosz bement a felesége szobájába és egy alkalmatosságon aludtak, ami ágy lehetett, külön részen volt egy kis ágy, amin a lányúk aludt.

-          Hol vagyok, miért fekszem itt és miért van sötétség, lehet, elzárták a gyertyát ne világítson mindegy a sötétség nem zavar akkor is látok. Nincs, kedvem aludni megnézem ezt a valamit ahol megszülettem.

Nem tudott semmit se tenni csak ott maradt az ágyon, ami egy szalmával kitömött zsák volt.

-          Nem baj, ha egy kicsit nagyobb leszek, akkor egyedül fogom felfedezni a világot.

A baba már aludt is, nem tudta kik a szülei és hová született.

5. fejezet 13. oldal

Mindenki a Sabellicus családban korán reggel keltek, amit kellett azt megtehessék. Amikor a családfő a gonosz angyal az udvarra ment, hogy a bejárati kaput kinyissa. Amit látott nem akarta elhinni, nyolcan álltak az ajtó előtt az egyik megszólalt.

-          Azért vagyunk itt, mert ide küldtek, hogy szolgáljunk a családnak, amit kell, azt mi tegyük meg, hogy a család tagjai nyugodtan azt tehessenek, amit akarnak, mi szolgáljuk ki.

-          Ti jöttetek egy másik birodalomból, mert kértem olyan lelkeket, akik megteszik azt, amit mi mondunk nekik és elvégezhessék a ház körüli munkát.

A gonosz angyal, aki emberi testet vett fel a nyolc főt beljebb hívta, Jezabel már dolgozott a nyolc szolgának bemutatkozott.

-          Jezabel vagyok! segíteni jöttetek a ház körül és a házban mindenki megkapja, hogy kinek mi lesz a feladata.

A szolgák közül a feladatokat megkapta mindenki, majd elosztották és beosztották a házat maguknak, akik az udvaron voltak annyi volt a feladatúk, hogy az udvaron rend legyen.

Mesélő.

A Sabellicus családot befogadták nemcsak a szomszédok, hanem a környezete is, mert már nyugodtan alhatnak nincs éjszakánként a furcsa zajongás. Nem tudták, hogy az új család maga volt a megtestesült gonosz.

Amíg Rómában éli életét a Sabellicus család, addig egy távoli helyen ahol Ábel volt, meg találta az első helyet ahol el kell helyezni a medálok egyikét, egy kis falú volt. Olyan helyet nézett ahol a gonosz nem találhat rá, talált is egyet közel a templomhoz. Ásni kezdett olyan mélyre, hogy a gonosz ne tudja megtalálni, amikor végzett mondott egy ima félét.

-          Uram teremtő az első medál olyan helyen van, hogy nem akadhat rá a gonosz, mert ha mindegyiket megszerezné, akkor a sötétség erői uralkodnának, arra kérlek, ha a feladatomat elvégzem, ezt a térképet égesd el, hogy ne akadjon rá senki.

Amikor az imát elmondta, úgy érezte fáradt hisz hosszú utat tett meg. Talált olyan házat, ami üres volt és az éjszakát eltöltheti meg is tehette, mert a feladatot elvégezte és nyugodtan elvégezheti, mert a gonosz erői máshol tevékenykednek. A medál még nem érdekli, hisz azon van most, hogy vagyont szerezzen, és utána tovább álljon.

Ábel egy fekvőhelyen aludt visszatértek a gondolatai arra a helyre ahol együtt volt a barátaival. A gonosz angyal is azon volt, hogy olyan könyvet szerkesszen amilyen a Könyvek és abban lenne a gonoszság hatalmának jövendölései.

5. fejezet 14. oldal

Ábel a térkép szerinti első helyen a feladatát elvégezte, majd a következő megjelölt város felé vette az irányt gyalog. Majd egy kevésnyi idő után találkozott egy lovas szekeressel, aki felvette, mert ő is arra felé megy, közben beszélgettek.

-          Hosszú utat kell megtenni, messziről jöttem, köszönöm, hogy a városig elvisz, legalább nem kell gyalogolni, megtenni azt a hosszú utat. A barátaimat és a szerelmemet elveszítettem. Egy másik világban lehet, hogy találkozunk, de akkor mindig együtt leszünk.

-          Igen! a barátság és a szerelem. A legnagyobb érzés, amit egy embert elkap, én is elveszítettem a barátaimat egy háborúban, a testvérem feleségébe szerettem bele a dolgot meg akartuk tenni, hogy egymásnak adjuk az érzéseinket mielőtt megtörtént volna. A testvérem megtudta a házból száműzött. Azért a célom a város ahová tartasz, hogy megbánjam bűneimet.

-          De nem lehetett volna megbeszélni a dolgot? a megbeszélés jót tett volna mindkettőtöknek. Igen a szerelem a leg jobb érzés, akit szeretsz, azzal együtt lehetsz, és ha kettesben vagy vele öröm tölti el a szívedet. Akkor is, ha a kezét megfoghatod és érezheted a finom puha érintését. Hátha egy új világban újra találkozhatnék vele.

Ábel és a szekeres másról is beszélgettek, az útjuk során, amíg a következő városba eljutnak addig Rómában a Sabellicus családban az van, hogy a megszületett örökös, aki az Ingrid nevet kapta, csoda módon már vannak gondolatai:

-          Megszülettem nagy házban lakúnk, ahogy a szüleimet értem lány vagyok, jól érzem magam. Hisz mindent megtesznek, értem első szülött lehetek, ahogy értem a dolgokat az anyu testéből kapom azt a fehér színű valamit, amitől felerősödöm, de azt nem értem, hogy a többiek és én miért takarjuk el a testűket. Nem lehetne takaratlanul élni. Ha eltávolítják, a kis dolgot a ruhámból azután újra eltakarják a testemet, megfigyelem a többi dolgot.

A gonosz Sátán elhatározta, hogy az egyik este, amikor a szomszédjai alusznak, megteszi azt, hogy az örökösét bemutatja az alvilágnak, hogy örüljenek, mert nem sokára eljöhet az ő idejűk és a világosság eltűnik és a gonosz démoni lelkek fognak uralkodni.

5. fejezet 15. oldal

Napok múltával az örökösön, akit Ingridnek hívnak kezdett látszani, hogy napról napra erősödik. A szülei azt gondolják ki.

-          Jobb lenne a sötétség lelkeinek bemutatni, hogy mindenki tudja, van egy örökösöm, ha eljönne a mi időnk, akkor ő legyen a világ ura, Ingrid legyen a világmindenség felett az uralkodó.

-          Nem lenne jobb, ha akkor mutatnánk, meg amikor elért egy bizonyos kort és már a környezetéből mindent ért.

-          Most kell megtenni, hogy felismerjék, van egy örökös és engedelmeskedjenek neki, mert lehet olyan helyzet, hogy az Alvilágban kell időzni és ne bántsák meg.

-          Rendben van! bele egyezek, és mikor fogjuk bemutatni az alvilágba, hogy ne keltsünk feltűntetést.

-          Még ma este, addig az előkészületeket megteszem, hogy a mi örökösűnket fogadhassák és ott mindenki előtt megáldom és téged is, hogy mi hárman mindig együtt lehessünk.

Másról is beszélgettek, a házban lévő szolgák a maguk dolgát végezték.

Mesélő.

Amikor mindezek történtek az Úr 102. évét mutatta a naptár, az emberek élték minden napi életűket. Legyen az Római birodalom nagy kiterjedése vagy a Provinciái, amiben egy kis terület is helyet kapott, amit Júdeának hívtak. Abban a nagyvárosban, amit Jeruzsálemnek hívtak ott is élték életüket. Már nem halottak csodákról és más gyógyításokról vagy olyan emberről, aki Prófétának nevezte magát. Akik követték az úr szavát már azok se nyilvánosan gyakorolták, hanem titokban a hét gyülekezetnek nevezett helyen már a hitükkel nem foglalkoztak, mert a városban a gonoszság betette a lábát. Mindenféle bűnt elkövettek a városok lezüllöttek már a sötétség erői uralkodtak. Akik még a keresztény Krisztusi hitűket gyakorolták ők is titokban tehették, mert már a gonosz isteneket imádták és azoknak emeltek templomot és hozzá imádkoztak, elfelejtették az igaz istent.

 

Amikor az este elérkezett a gonosz angyal és Jezabel és az újszülött, a házon belül abba a helyiségbe mentek, ahol a Sátán varázslattal a pokoli fajzatokat eltűntette. A család együtt volt még nem értette az örökös mi történik vele.

-          Én a gonosz angyal! hozzád szólok sötétség démonai, az Alvilág kapuját nyissátok ki, hogy átvigyem hozzátok az egyetlen örökösömet bemutassam nektek, és előtettek megáldjam és ajándékkal köszöntsétek.

Hirtelen fényes valami jelent meg hirtelen a szobában, a szobafalán egy kapu féle jelent meg és nyílt ki, az volt a két világ közötti átjáró.

 

 

Oldal: 2012 - 5.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat