4. fejezet 1. oldal

A hajó olyan jól haladt, hogy ahogy a kormányos mondta kora estére már a szigetet közelítették arra a partszakaszhoz ahol az utasok kiszállhattak majd a kilenc személy perceken belül már a kikötőben volt és a szigetre léphettek. Egy kis ennivalót kaptak a hajó folytatta az utat tovább Lebintos sziget felé, a kilenc idegen, mert a szigeten idegenek voltak először egy imát mondtak közösen az idősebb lány mondta Ágnes.

-          Mi urúnk! Aki teremtettél köszönjük neked, hogy vigyáztál ránk és itt lehetünk azon a helyen ahol János apostol a kinyilatkoztatást kapta egy angyal által. Köszönjük neked azt, hogy minket választottál a feladatra. Mond meg mi a feladat, és ha kell, megtesszük érted is.

Amikor Ágnes elmondta az imáját közösen még imádkoztak, amit ennivalót kaptak abból ettek egy keveset. Ott volt az idő, hogy tűzet, gyújtsanak, mert sötétedni kezdett, amikor a két kísérő elkezdte a tábortüzet elkészíteni a hét lány is segített nekik. A lányokból hárman a fekvőhelyet készítették elő ahol aludni fognak. Az egyik lány, aki Veronika volt a többi lánynak megemlítette.

-          Lányok! Mielőtt az éjszaka eljönne, azt kellene tenni, hogy a vízben megmártózni, felfrissülni, jobban érezhetnénk így magunkat a két kísérő ne jöjjön, mert másról is szó lesz.

Az ötletbe beleegyeztek majd az összes lány, amikor a feladatot elvégezték együtt mentek olyan helyre ahol a fa takarásában lehettek, mert egy kis erdős területre mehettek. Levették a ruháikat csak egy ruhadarab takarta a testűket a felsőtest részűk szabad volt nem szégyellték női dolgokról is beszélgettek.

-          Ti lányok, ha a gyülekezetben valamelyik fiúhoz hozzá mentek, akkor az éjszakát hogyan fogjátok eltölteni, ha az alsó testrészűnket is takarjuk, mert a helyzet ott lesz akkor hogyan fogúnk szülni gyereket. Az éjszakán valahogy meztelenül leszünk egyetlen ruha sem fog takarni.

-          Jó kérdés ez, ahogy átgondoltam valóban meztelenül fogsz a férjed mellett aludni azon a bizonyos éjszakán nem takarhatsz el semmit. Ti lányok tudjátok, hogy először mit is kell majd tenni, hogy érezzük az örömet és a férfi hogyan csinálja.

-          Ha visszatérünk, a gyülekezetbe az idős testvért megkérdezem, mert jogos a kérdés és a válasza, ha elfogadható, amit tanácsol, azt fogom tenni.

 

4. fejezet 2. oldal

A hét lány, amikor úgy érezték, hogy már felfrissültek a ruháikat, felvették, hogy testűket eltakarják. Együtt mentek a két kísérőhöz, hogy a tűz mellett beszélgethessenek és meg vitathassák, hogy a következő napon együtt mennek tovább a barlangot megkeresni.

Az idő ott volt, hogy fáradtak voltak és a fekvőhelyen ledőltek pokróc félét takartak magukra nem kellett sok idő, hogy aludjanak, mert már el is aludtak, nyugodtak voltak hisz nem zavarta őket senki. Ezzel egy időben Jezabel, aki új életre kelt a varázslás erejét is megkapta a gonosz angyaltól, aki maga volt a Sátán, de ezt nem tudta, mert úgy tudja, hogy ő Mithras istennel találkozott. Elvegyült a többi ember között, akik Jeruzsálemben voltak. Jeruzsálem külterületén volt, ahol a gonosszal töltötte az éjszakát majd egy hang szólt hozzá.

-          Jezabel a feladatod az lesz, hogy elmész Patmos szigetére, mert a hét medált ott találod és minden áron meg kell szerezni, ha nem engedelmeskednek a szavadnak, akkor a varázserődet alkalmazhatod, és ha megvan, akkor együtt megyünk tovább.

Amikor a hangot már nem hallotta, úgy cselekedett és már a kikötőben volt, ami egy Jappé nevű hely volt. A többiekkel elvegyült, akik hajóra akartak fellépni, hogy valamelyik szigetre mehessenek. Jezabel egy hajót is talált, amely Patmos szigetet érinti, fel is lépett rá a fedélzetre, nem árulta el hogy ő kicsoda. A hajó kapitánya úgy döntött, hogy indulnak, és lassan kezdte az indulási manővert, a hajón volt a világítás a hajó orrában volt három fáklya világította meg. Jezabel egy fiatal lány volt úgy 16 éves lehetett, vörös Színű haja volt a többitől elütött mindenki furcsán nézett rá. Jezabelt nem érdekelte gondolatában más járt.

-          Végre elérhetem, a célomat ott leszek, a szigeten a kezem köré kerültök, és amit kell, megkapom és átadom az istennek és elhagyom a szigetet, és irányt veszem, Rómába a hatalmat megalapozom, és én leszek a világ ura.

Amikor gondolatban mondott meg könnyebbült egy félre eső helyen leült és pihenni kezdett, nem tudta, hogy a gonosz a testnedvét átadta, hogy végig áramoljon a testében nem az egészen. Hanem addig, ahol az ő testének az a váladéka van és áthatolhasson rajta, hogy neki születhessen olyan örökös, aki harcol a jó ellen, ezt Jezabel nem is sejtette, hogy a testében, ahol a nőiességének jegyei vannak, mi történik.

A hajón nyugalom volt mindenki aludt nem zavarta őket senki ez így volt, a szigeten a kiválasztottak nyugodtan aludtak. Nem sejtették, hogy útban van feléjűk a GONOSZ.

4. fejezet 3. oldal

A hét kiválasztott és a két kísérő szép napsütéses reggelre ébredtek, majd a tenger vizében megmosakodtak, azután egy közös imát mondtak, ami még volt ennivaló abból ettek, az ételfogyóban volt. Amikor jól laktak, elhatározták, hogy együtt feltérképezik a szigetet, ami fekvőhely volt azt elrendezték, amit kellett azt magukkal vitték, hátha más helyen fognak pihenni, a partok mentén gyalogoltak közben beszélgettek.

-          Lányok! Ha megtaláljuk a barlangot, akkor ki mit fog tenni az lenne a jó, ha először köszönetet mondhatnánk a teremtőnek, hogy elvezetett ahhoz a helyhez, ahol az apostol az utolsó fejezetet írta a könyveknek.

Másról is beszélgetnek olyan sokat gyalogoltak, hogy végre megtalálták a barlangot. A barlang előtt együtt megálltak és csodálkoztak, hogy végre megtalálhatták, egy ideig nem tudtak tovább menni, mert a földbe gyökerezett a lábúk. Közelebb léptek a barlang bejáratához, tudták sötét van bent majd valahogyan gyújtottak, tűzet és találtak olyan valamit, amit fáklyaként használhattak. Együtt beléptek a látottakon elcsodálkoztak, a fekvőhelyet láthatták az asztalt is, amin egy olajmécses volt és egy másik valami egy kőkoporsó féle. Amikor megvilágították csodálkozva, nézték milyen különleges volt. A fed lapot, amikor jobban megvizsgálták, észrevették, hogy lapos és hét darab mélyedése van majd a medáljukat, elővették, és belehelyezték, illet is bele majd egy hang megszólalt.

-          Én az örökkévalóság szelleme vagyok! A hét medál tulajdonosai halljátok, szavam csak azok nyithassák ki ezt a koporsót, akik nemcsak a medál tulajdona, hanem meg is van jelölve egy bélyeggel, ami maga a medál, ha a jelet viseled, akkor kiválasztott lehetsz, ezzel viseled az ártatlanság jelét. Ez egy próba volt, ha kiválasztott vagy a medálodat vedd el és őrizd meg. Ha rossz kezébe kerül, a jók világa megsemmisülhet csak a hét őrző, mentheti meg a világot.

Amikor a hang elmúlt a hét lány a mélyedésből a medált kivette és visszatették a nyakúkba egy ideig még bent voltak az írásokat el, akarták olvasni, de nem tudták, mert más nyelven íródhatott.

Amikor a barlangból kijöttek, azt vették észre, hogy sötét van a fáklya lángja és fénye mellett az alvóhelyet, elkészítették egy pár falatot, ettek és mindenki a fekvőhelyre feküdt.

Abban az időben egy másik helyen, ami kikötő féle lehetett egy hajó kötött ki a szigeten egy utast tett ki a gonosszá vált Jezabelt a gonosz angyal harcosát, neki is volt olyan pokróca, amin feküdhetett és a parton valahol egy fa tövében helyet készítve utána aludt is. Jezabel személyében, aki vörös hajú lehetett és a gonosz gyermekét várta az első feladata az lesz, hogy a kiválasztottakat megkeresse. A szigeten mindenki aludt a kilenc idegen nem tudott semmiről.

4. fejezet 4. oldal

Másnap korán reggel keltek, ami volt ennivaló azt közösen elfogyasztották, majd úgy gondolták, hogy a szigetet körbejárják, hátha ráakadnak az apostol sírhelyére, de ahol jártak nem akadtak rá. A csoportot kétfelé osztották, hogy beljebb mennek a sziget belsejébe. A két kísérő kiválasztotta a lányokból.

Első csoportban volt Abel, Lídia, Dorottya, Ágnes és Veronika, ők észak felé mentek. A 2. csoport tagjai Benjamin, Apollónia, Angelika és Ágota, a csapat nyugat felé vették az irányt.

-          Benjamin és a második csoport remélem, minden rendben van és ennél a barlangnál fogunk találkozni, mindenkinek az úr vezesse a lépését.

A második csoport nyugat felé vette az irányt, ezzel egy időben a gonosszá vált Jezabel, aki igazán szép és vonzó fiatal lány volt azzal a vörös hajával, aki a gonosz angyal testének testnedve a lány testében volt, hogy örökös születhessen örökös, amit talált azt ette.

Elhatározta, hogy a kiválasztottakat megkeresi, akik tulajdonítják a medált, hisz az istennek, Mithrasnak az kell. Mielőtt elindult volna a keresésre épp a szigetre tért a semmiből a gonosz angyal, aki maga a Sátán volt persze Mithrasnak is kiadta magát annyit mondott.

-          Jezabel remélem, minden rendben van, a kiválasztott őrzők a szigeten vannak, és azért vagyunk itt, hogy együtt menjünk őket megkeresni, és erőszak nélkül megkaphassuk a medálokat, ami különleges.

-          Én Mithras istenem, aki a földre lejöttél, hogy halandókkal találkozz, minden rendben van a nyomaikat megtaláltam, kövessük őket olyan távolságban, hogy ne vegyenek észre.

Együtt indultak tovább követve a lábnyomokat, hogy vajon merre mehetnek az utat követve a barlangra rá is találtak látták, hogy sötét van és azt is, megfigyelték merre is mentek, mert az út kétfelé haladt. Döntésük az volt nyugat felé és úgy, hogy ne vehessék észre. A kiválasztott őrzők és a két kísérő nem is sejtették, hogy a gonosz a szigetre tette a lábát. A 2. csoport sokat gyalogolt ezért megpihentek, az egyik lány Apollónia azt említette meg, hogy

-          Olyan érzésem van, mintha valaki követne, valami rossz történne nemsokára, azaz érzésem mintha a gonosz közeledne.

-          Ne mondj ilyen rosszat, mert valóra válik és a gonosz, mit kereshetne itt, szerintem, máshol van, ahová való.

A csoport tagjai nem hallgattak Apollóniára, hisz tényleg közeledett a gonosz úgy száz méterre voltak tőlük, még nem is láthatták, mert olyan helyen pihentek meg. A csoport tagjai az imájukban segítséget kértek, mert a többiek tőlük távol voltak.

4. fejezet 5. oldal

A második csoport a pihenés után a gyaloglást tovább folytatták, a hátúk mögött őket követte Jezabel és a gonosz angyal, aki testet öltöttek, percek múlva a második csoportra rátaláltak. Egy darabig követték őket. Az egyik lány véletlenül hátranézett, és amit látott csodálkozott annyit mondott.

-          Úgy látom, nemcsak mi vagyunk egyedül, hanem még két fiatal mögöttünk vannak, várjuk, meg őket vagy mit tegyünk, mert mint ha bennük rejtőzne valami gonosz féle, azaz érzésem.

-          Ha tényleg így van, akkor te Ágota, ha azt mondom, hogy fuss, akkor futnod kell a többiekhez segítségért, ha a gonosz érzését érzed.

A két idegen elérte őket először egymásnak bemutatkoztak, a gonosz angyal úgy mutatkozott be, mint Mithras a többiek gondolták, hogy nem lehet majd Mithras kérdezősködni kezdett.

-          A szigeten mióta vagytok?

-          Tegnap óta, és ti miért erre jöttetek?

Apollónia a két idegen közelében rosszul érezte magát, mert érezte, hogy a gonosz jelenléte van ott, a gonosz angyal még kérdezősködött.

-          Csak ti vagytok a szigeten? vagy vannak mások is?

-          Összesen kilencen vagyunk, hét lány és két kísérő a többiek másik úton, gyalogolnak. Nemcsak a szigeten nézünk széjjel, hanem feltérképezzük.

-          Nem tudjátok, hogy az a medál, amit az úr készített hol lehet. A gyülekezetben van-e vagy valamelyik kiválasztottnál.

-          Nem tudunk ilyesmiről, és ti lányok tudtok valamit ezekről?

-          Mi sem tudunk!

-          Nem hiszek nektek! nem kell tagadni, tudom, hogy hét lány birtokolja ide a medálokat, mert az egyik tervemhez kell.

Percekig csend volt és csak annyit mondott Benjamin a többieknek és Ágotának.

-          Fussatok innen, mert tényleg a gonosz van itt, Ágota hozz segítséget.

Futni kezdett mindenki utána a két idegen is, az egyik lányt a gonosz elkapta Angelikát.

-          Gyere csak ide, van nálad valami, ami nekem kell.

A lány könyörgött, hogy-ne vegye el és hagyja meg az életét, de a gonosz angyal átadta Jezabelnek, hogy ő tegyen valamit majd a barlanghoz, vitte, és egy fához kötözte, hogy ne tudjon elszökni. A többiek felé futott, hogy a medált meg tudja szerezni. A csoportból elfogták Benjamint és Apollóniát nem sokára a barlanghoz, vitték a gonosz is velük volt, egy fához kötözték. Ágota a többiekhez ért az első csoporthoz.

-          Még egyszer kérdezem a többieknél is, ott van a medál, ha nem adjátok, ide titeket elpusztítunk és feláldozunk a szarkofágon, ami egy oltár lesz, ott megkapom azt az erőt, amit a kiválasztottak fognak adni.

 

4. fejezet 6. oldal

Ágota nemsokára elérte az első csoportot, szólt hozzájuk, megálltak majd elérte a többieket.

-          Mi a probléma Ágota? Mi van a többiekkel?

-          A probléma súlyos! A legrosszabb van itt, maga a gonosz, a sátán, minden lánytól kéri a medált, fel akarja használni gonoszat, akar tenni mit, tegyünk.

-          Ha elveszik tölűnk a medált, akkor a világnak rossz és mi élve nem hagyhatjuk el a szigetet, mert megölhet minket. Ábel mit tegyünk.

A csoportban az egyetlen fiú gondolkozott, hogy mi lenne a jó nekik.

-          Van egy ötletem! a medált adjátok ide a sziget bizonyos helyén, egy helyen fogtok megállni, hogy elfoghassanak titeket. Én egy másik úton fogok elmenni a barlanghoz, mert a többiek biztos ott vannak. A többiektől elkérem a medált, ez a feladat nehéz és veszélyes kitart velem.

Egy darabig csend volt majd átgondolták mindegyik lány igent mondott a kedvese Veronika is. Majd Ábelnek oda adták, majd azt találta ki, hogy biztonságos legyen.

-          Egy furcsa kérésem lenne hozzátok! Ahhoz, hogy a medál biztonságos legyen, ha el is fognak ne tudják megszerezni. Ne tudják felhasználni. A női dolgotok az a bizonyos nap, amikor a testetekből vér távozik el a következő mikor lesz, mert az a kendő kellene, a medált bele helyezném. Mert a gonosz irtózik attól, ha érintetlen lány vére a medált éri.

-          Ahogy mondod! az a nap ma lesz, ha eljön, akkor a kendőt neked adjuk, a mai napot valahogy ki kell húzni, hogy ne találkozhassunk vele.

Amikor ki mondta a lány a többi lány is, érezte, hogy valami történik velük a hasúkat, fájlalták. Ami a vászonzsákban volt kendő jól jött. A lányok arrébb mentek, hogy Ábel ne lássa őket. Ábel egy kendőt elővett elkészítette, a lányok nem sokára előjöttek és a kendőt Ábelnek adták át, amin az a jel volt, hogy még érintetlenek. Két részre osztotta a kendőket, hogy a medál jó helyen legyen.

-          Ha kibontaná, a kendőt lássa azt, hogy nem könnyű csak úgy eltulajdonítani a medált mindenki itt van? minden rendben van veletek.

-          Igen Ábel! Mehetünk tovább, veled vagyunk, és amit mondol, ott megállunk, hogy a gonosz elkaphasson minket és ezzel a medál, megmenekülhet.

Mielőtt indultak volna tovább Ábel annyit mondott.

-          Köszönöm, hogy bíztok bennem, mielőtt tovább indulunk, adok egy köszönő puszit mindenkinek, nem kell félni tőle, tudom még nem kaptatok puszit egyetlen fiútól sem.

Minden lánynak az arcára adott egy-egy puszit, hogy ne féljenek a lányok, nem sejtették, hogy milyen jó érzés lesz a puszi után, mert féltek előtte. Utána a gyaloglást folytatták tovább.

4. fejezet 7. oldal

A gonosz angyal és Jezabel azt az utat találták meg ahol azt gondolhatták, hogy a második csoport mehetett eközben Ábel Ágotának azt mondta, hogy

-          Itt az idő! állj meg! a medál jó helyen van, higgy abba, hogy a tervűnk sikerül ezzel a medál meg menekülhet.

Ágotának az arcára egy puszit adott, hogy bízzon benne. A többiek folytatták az utat, amikor már sokat gyalogoltak megpihentek.

Volt előttük egy kis előny, a lányra az idegenek most talált rá, a többiek felöl kérdezősködött és a medálról. Ágota letérdepelt könyörgött, hogy

-          Nyugodtan megölhettek elvehetitek az életemet, de a medált hiába keresitek nincs nálam.

Jezabel a lánnyal fogolyként bánt a többiekhez vitte, amíg a gonosz angyal a többiek felé ment. A 2. csoport már úgy érezték mehetnek tovább. Amikor a távolság megvolt Lídiát választotta Ábel, hogy ő álljon meg, együtt elköszöntek tőle. A többiek biztatták.

-          Reméljük! Az úr segítségével a medál megmenekülhet.

Már csak négyen voltak, tovább gyalogoltak nem beszéltek semmiről, mert nem akartak lebukni, ha netalán a gonosz a közelükben lenne. Amikor a távolság megvolt. Ábel Ágnesnek mondta.

-          Ahhoz, hogy az elképzelésem megvalósulhasson meg kell állnod, ezzel a medált mented meg, hogy késleltessük a gonosz célját.

Ágnestől is elbúcsúzott a lánynak és persze mindenkinek fájt, hogy így kell feláldozni a lányokat érte, hogy a gonosznak ne sikerüljön a terve. Már csak hárman voltak, kezdett sötétedni majd láttak, olyan helyet ahol elbújhatnak. Egy barlang szerűség volt tűzet gyújtottak valahogyan. Eközben a lány társúkat a gonosz angyal elfogta, mert kezdett sötétedni és ilyenkor kockázatos volt tovább keresni a többieket. A tűzet Jezabel meggyújtotta halat sütöttek és azt is ettek a foglyoknak is adtak, a gonosz angyal azért fenyegetőzött.

-          A többi társatoknak szerencséjűk van, mert jól taktikáznak, de nem baj, mert holnap biztos vagyok abban, hogy a medálokat megszerzem és nektek az lesz az utolsó nap. Ti élve ezt a szigetet élve nem hagyjátok el csak holtan. A medált megszerzem és azzal a hatalommal mindenkit feláldozok azon a helyen ahol a kinyilatkoztatást írták.

Minden foglyon ott volt a döbbenet, hogy vajon mit fog tenni a többivel, akik még elmenekültek.

4. fejezet 8. oldal

A második csoportból, akik meg menekültek hárman voltak. Másnap kora reggel keltek, hogy a gyaloglást tovább folytathassák csak pár falatot tudtak enni.

-          Az utat folytatjuk tovább, hisz jó lenne, ha valahogy hátulról el tudnánk érni a barlangot, hogy a többieket valahogy kiszabadíthatnánk, és ha ide adják a medált, akkor valahogyan meg menekülhetne, és nem szerezhetné meg a gonosz.

A gyaloglást folytatták tovább eközben a foglyoknál a gonosz is kelni kezdett mindenki ébredezett, ők is ettek egy keveset.

-          Én, mint a gonosz angyal imádkozzatok az isteneteknek, hogy mentsen meg titeket, mert ez lesz az utolsó napotok, hogy élhettek, még mert ha megszerzem a medálokat csak holtan menekülhettek meg innen, a véretekkel fogom meg erősíteni a hatalmamat.

Amikor a gonosz elmondta a mondani valóját Jezabellel elindultak, hogy a három személyt még az nap elkaphassa, hogy a medált megszerezve, a foglyokat feláldozhassa, hogy a vérűkkel egy kis hatalmat kaphasson. A két idegen az utat folytatták tovább, hogy a három menekülőt elkaphassa. A foglyok meg beszélték.

-          Már nincs mit tenni! Csak imádkozni az úrhoz, hogy tegyen valamit hisz egymást megismerhettük, reméljük, az örökkévalóságban találkozunk. Én Benjamin Apollóniába beleszerettem, hisz ha eljött volna, az idő egybe kellhetünk volna, azon a bizonyos éjszakán megmutattam volna a gyengédségemet.

-          Én is beléd szerettem! A vonzalom közös, a többi lány előtt most is meg mutatom a szeretetem igaz jelét, hisz ha veled vagyok, a szívem boldogsággal van tele.

Apollónia odament Benjaminhoz nem érdekelte, hogy a többi lány lássa a barátja arcát a két keze közé fogta és nem a homlokát puszilta meg, ha nem az ajkára adott egy puszit a barátja is viszonozta.

Majd azt tették, hogy együtt bementek a barlangba és késztette őket valami, hogy megtegyék azt, amit csak a párok a nász éjszakának nevezett eseménykor szoktak tenni. Lehet az is, hogy ez lesz a túlélésűk, ha a lány már nem ártatlan, akkor nem sikerülhet a gonosz terve.

Mesélő.

A többiek őrködtek, ha ne talán visszatérne a gonosz. A szerelmes pár nem szégyellte magát, a barlangban volt hely, a mécsest meggyújtották, a fénye világított. A ruhájukat levették a testűket csak egy ruhadarab takarta, a lány nőiességét a mellét, és egy ruhadarab takarta az intimitásnak nevezett helyet. Meg tették azt, amit meg kellett, lehet, hogy ezzel a gonosz tervét meghiúsítsák?

4. fejezet 9. oldal

A szerelmes pár egymáshoz gyengédek voltak, hogy mind kettőjüknek ez volt az első. Amikor megtörtént a dolog egymás mellett feküdtek még egy kis ideig. Eközben a még menekülők körül az történt, hogy az egyik helyen Dorottya állt meg, hogy bevárja üldözőjűket, hogy ők ketten Ábel és Veronika még el tudjanak menekülni.

-          Meg állok, megvárom a két idegent ti csak menyetek tovább, hisz ez lesz a ti meg menekülésetek.

Ábel elköszönt a lánytól majd már ketten tovább mentek. Dorottya azért izgult ideges volt, hisz a két idegen közül az egyik maga a Gonosz volt, a menekülés számára véget ért, mert nem sokára a két gonosz elfogta, és ott helyben egy fához kötözte.

-          Az atyára esküszöm, hogy a barátaim és a medál meg menekülnek!

-          Addig élsz! Amíg a medálokat meg nem szerzem és a sziget lesz a ti koporsótok, mert meg fogtok halni.

A két gonosz tovább ment, eközben a két még menekülő addig gyalogoltak, amíg észre nem vették, hogy a parton vannak, hisz mint ha már jártak volna ott, mert itt értek partot. Akkor jutott eszűkbe, hogy egy kört tettek meg.

-          Veronika a partismerős a menekülésben egy kört tettűnk meg és ott vagyunk ahol partot értűnk. A barlang a közelben lehet, csendben menjünk.

-          Ábel figyelj! Tudom, hogy igaz barát vagy ezt nem tudom, hogyan háláljam meg, az eddigieket köszönöm. Nem tudom ezek után mi lesz, de ebben a helyzetben mást is adtam volna, ha lenne rá idő.

Veronika megfogta a kezét Ábelnek, hogy figyeljen rá-, amit tett azt nem szabadott volna tenni, csak ha már házas. A két keze közé fogta a fiú arcát és Ábel arcát meg puszilta gyengéd volt a fiú is viszonozta.

-          Ezt tudom, hogy nem szabad, mert hozzám értél, de mások a körülmények.

Pár percig így voltak meg puszilták egymást, de az már nem puszi volt, hanem egy igazi csók, hisz igazi átéléssel tették. Mert számúkra már nem fontos semmi, hisz tudják, kevés idejűk van. Tovább haladtak majd látták a többieket.

-          Szerelmem te lassan oda mész a többiekhez, amelyik közel lesz hozzád, neki annyit mondol ne félj, mert a medál jó helyen van, ne szóljon senkinek. Elmondod a többieknek és elhozod még a többi medált, hogy elvihessen egy biztonságos helyre.

Mielőtt elment volna Veronika a barátjának egy búcsúcsókot adott az arcára, hogy bízzon benne és sikerülni fog, ha őket a gonosz tényleg meg semmisíti, legalább a medál élje túl.

Elindult a barlanghoz ahhoz, aki a legközelebb volt hozzá.

4. fejezet 10. oldal

Veronika odalépett az első lányhoz, aki hozzá az első volt az egyik kezét a szájához tette, hogy ne szólaljon meg. A többiek nem figyeltek arrébb mentek, hogy Ábel beszélhessen vele.

-          Ágnes! a medált add ide, hogy a többihez tegyem, ha netalán tényleg elpusztítana mindenkit a gonosz. Legalább a medál élje túl, a többieknek szólj, hogy adják ide a medált, hogy elrakhassam, olyan helyre ahol nem akadhat rá a gonosz.

Ágnes odalépett a többiekhez annyit mondott nem hangosan.

-          a medált ide adjátok, mert Ábel itt van, el akarja tenni olyan helyre, ahol a gonosz nem találhat rá.

Oda adták Ágnesnek a medálokat, amikor Ábel megkapta azokat a többihez elrakta. Ábel beszélt Veronikával, hogy

-          Veronika most hogyan tovább itt leszel a többiekkel vagy velem jössz elvinni olyan helyre, ahol nem akadnak rá a gonosz és senki se. Ha velem jönnél, túlélhetnéd, mert ha nincs meg a hetedik őrző, akkor biztos megakadályozhatjuk a gonosz tervét.

-          Ábel én szerelmem, úgy döntöttem maradok a többiekkel, hisz őrzőként segíthetem a többieket. Tudom segíteni, akarsz szívből köszönöm neked adtam volna nem csak a szívemet, ha nem a szeretetemet, ha lett volna rá idő. Egy másik világba, ha találkozunk, bepótoljuk meg ígérem.

Veronika megpuszilta Ábelt inkább egy igazi csókot adott neki, majd odalépett a többiekhez Ábelen látni lehetett, hogy a szemében könnyek voltak sajnálta a szerelmét, azt a lányt, akibe szerelmes lett.

Ábel a medállal a táskában, ha táskának lehetne mondani egy másik utat látott azon ment tovább a barlangtól messzire. Szívében a többieket sajnálta tovább ment. A két idegen eközben az egy fogollyal visszatértek a barlanghoz, azt vették észre, hogy a hetedik őrző is meg van, akik őrzik a medált, a gonosz angyal kérdezte.

-          Látom, itt van mind a hét őrző, ha már meg vagytok, akkor kérhetném a medálokat, hisz a tervemhez kellene.

-          Már nincs nálunk, a másik kísérőnél van, átadtuk neki.

Minden foglyon végig nézett, hogy igazat mondanak-e vagy nem.

-          A medál nélkül nem tehetem, meg amit akartam, de ezért tényleg meghaltok, ha nincs meg akkor is a célomat végre hajtom. Ma estig még élhettek, de kora reggel a barlangban mindenkit feláldozok, az ártatlanságotok vérével az erőt megkapom, az isteneteknek még imádkozhattok.

4. fejezet 11. oldal

Másnap kora reggel ébredtek a gonosz angyal is, a foglyokkal azért jót is tett ennivalót adott nekik is gyümölcsöt, és amit talált a barlang környékén. Ettek is a foglyok, Jezabel a barlangban elkészítette a terepet az áldozásra. Ami a barlangban volt szarkofág féle arra ráhelyezett egy rongy félét. Az olajmécsest a földre helyezte szarkofág körül kör formában. Jezabel odament a lányokhoz elmondja.

-          Most azt foglyuk tenni, hogy arrébb megyünk, a vízben megtisztultok, megnézem a jelét az ártatlanságotoknak, ha megvan, olyan ruhát kaptok, ami azt jelzi, hogy ártatlanok vagytok, ha a jelét nem látom annak az lesz a büntetése, hogy egy másik helyen fogjuk elpusztítani.

Amikor a hét lány és Jezabel egy külön helyre mennek, hogy a férfiak ne lássák meg a női meztelen testet, amikor a vízben lesznek. Benjamin kérdezte a gonosz angyalt.

-          Annyit kérdeznék minek ez a felfordulás, hogy a lányok medálja kell és a vére a nélkül nem lehetne erőt kapni csak ez a berögözött hit, hogy a gonoszsághoz a több erő miatt fel kell áldozni a szép lányokat. Te, mint férfi biztosan megtetszett neked ez a szép Jezabel. Volt már olyan, hogy vágytál a testére és az ajka csókjára.

-          Tilos az ilyenek a szádon kiejteni én a gonosz vagyok, azért vagyunk itt, hogy mindenkit elpusztítsak, te nem akadályozod meg a beszédeddel, hogy meg ne tegyem.

A kísérő nem kérdezett semmit nézte, ahogy a gonosz tevékenykedik, de ez idegesítette.

-          Nem kérhetsz arra, hogy menjek a lányok után és nézzem meg őket, hogy a meztelen testűket nézzem te és hogyan nézi meg Jezabel az ártatlanság jelét, te tudod mi az és Jezabellel voltál már.

A gonosz nem válaszolt eközben Jezabel elkezdte a lányokat vizsgálni, hogy az ártatlanság jele meg van-e, akit megnézett annak azt mondta.

-          A vízben a testedet mosd meg meztelenül, hogy megtisztulj nem csak testileg, hanem lelkileg a testedet a víz érje, hogy a tűzben elégj, és az áldozásra felkészülj. A gonosz fog feláldozni és az áldozó tőrrel fog lecsapni egy kis szúrást fogsz érezni azon a helyen ahol a medál rajza, van a testeteken.

Amikor Apollóniát kezdte el vizsgálni a lányon félelemérzés volt úrrá azt gondolta magában.

-          Ha rájön, hogy nincs, meg a jel fel fog háborodni és biztosan én leszek az első, akit feláldoz, hisz megmertem tenni azt a dolgot, hogy a szerelmemnek átengedtem a testemet, amit ruha takart.

4. fejezet 12. oldal

Amikor Apollóniát megvizsgálta tovább engedte, hogy a vízben meg fürödjön, majd csodálkoztak, hogyan lehet az magában Apollónia azt mondta.

-          Hogy lehet az? hiszen ha a barátomnak megteszem azt a dolgot, akkor az ártatlanság jele megszűnik.

Minden lányt megvizsgált és mehettek a vízbe megtisztulni, amikor meztelenül voltak a vízben és megtisztultak. Jezabel minden lánynak egy fehér színű ruhát adott, hogy azt vegyék fel. A ruha a comb közepéig ért a derekúkon fehér színű öv volt. A meztelen testűket csak az a ruha takarta, amíg elértek a barlangig a dolgaikat csak suttogva tudták meg beszélni.

-          Lányok nem értem, hogy lehet az, hogy Jezabel láthatta az ártatlanság jelét, amikor tudom, hogy elvesztettem, amikor megtettük és éreztem azt a gyengéd érzést, amit melegségként éreztem egész testemben.

-          lehet az is, hogy az úr akarta, hogy lehet, van valamilyen feladat.

Nem sokára azt látták, hogy a barlang közelében vannak már minden lány hallgatott, mert nem tudni, hogy melyik lánnyal kezdi.

-          Jezabel a lányokkal minden rendben van az ártatlanság jele mindegyik lánynál ott van-e akkor az áldozás kezdődhet is először Ágnest áldozom fel

-          igen minden rendben van a lányok körül látható az ártatlanság jele.

Amikor Benjamin meghallotta felsóhajtott, hisz nem értette, hogyan lehet ez úgy gondolta, ha megteszik azt a bizonyos dolgot, akkor megszakad. A gonosz angyal Ágnest a szarkofágra felsegítette körülötte volt két nagy gyertya lehet oda varázsolta azt a teret megvilágítja, a gonosz angyal a lány mögött állt a lány a hátán feküdt. A gonosz egy ima félét kezdett mondani, hogy az áldozati tőrt a feje fölé emelte, hogy azzal majd lecsap.

-          Én a gonosz angyal! A sötétség királya kérlek titeket a pokol fekete démonait, hogy gyertek ide titeket hívlak ennek az ártatlan kiválasztottnak energiáját a vérét megkaphassam, hogy hatalmat kapjak, ha a medálokat megkapom, én lehessek a világ és a mindenekfelett való ura. A testéből való vér hozzám jöjjön, ezzel azt a jogot kapom meg, hogy hatalmat kaphassak a holtak felett.

Amikor kimondta a barlangban egy jelenség vette kezdetét és lecsapott és a tör a lánynak azt a testrészét érte, amin a medál jele volt a lány odakapott a szúrt helyre fájt neki annyit mondott.

-          Eljön, azaz idő, amikor a hét lány feláldozott vére egyesül egy idegenbe és a te leszármazottaddal egy harcos felveszi a harcot akkor fog megtörténni, amikor nem várod.

A lány meghalt és a jelenségben a lány életlen testét felszívta, és eldobta egy másik helyre, hogy helyet adjon a következőnek.

4. fejezet 13. oldal

A szabadon lévő második kísérő Ábel épp a másik barlangból jött ki ahol eltette a medálokat nem messze tőle úgy három méter lehetett, amikor a földön egy fehér ruhás lányra rátalált csupa vér volt. Oda sietett.

-          Ágnes mi történt a gonosz csak meg tette nem tudta megszerezni a medált ezért a véretek kell neki.

Annyit tudott mondani még, a fiú a lányt a karjába vette és mellette ült.

-          Ábel mentsd, meg az életed nem tudsz segíteni, hisz ez az életűnk legalább is a medált mentsd ki innen.

A lánynak ezek voltak az utolsó szavai, már nem mondott semmit a karjában hallt meg. Ábel még nem fogta fel simogatta a lány puha és gyönyörű arcát. Nem tudott mit tenni, mert ha elmegy őtet is megölhetik. A lányt a barlangba bevitte majd a földre helyezte a lányon látta, hogy a ruha véres nem tudta volna kicserélni a ruhát, mert a ruha takarta a lány meztelen testét, búcsúzásként megpuszilta a lány ajkát. Nem sokára egy hangot hallott a barlang bejáratától nem messze a hangra ráismert a szerelme volt Veronika.

-          Segítsen, valaki nagy fájdalmam van, valaki

-          Ó istenem! Veronika szerelmem te vagy az, mi történt veled? ugyan az, mint Ágnesnél, a karomba veszlek.

A karjába vette Veronikát és bevitte a barlangba, a másik lány mellé helyezte, a fiú a földön térdepelt a karjába vette, Ábelen látszott, hogy szemében könnyek voltak, sajnálta, beszélt hozzá.

-          Szerelmem ne add, fel nagyon szeretlek.

Közben simogatta a lány arcát, majd tovább beszélt hozzá.

-          Mond, meg mit tehetnék érted? mi lenne a jó neked.

-          Szerelmem Ábel én is szeretlek, tegyél meg értem egy dolgot, annyit kérlek, még egyszer csókolj meg, mert ha az ajkad az enyémhez simul jó érzést kelt bennem, adj egy utolsót.

Ábel meg tette a haldokló kérését először megsimogatta a lány arcát majd lassan közeledett a szerelme ajkához, ahogy kell, a lány először az ajkát kinyitotta majd Ábel, amikor a lány ajkához ért igaz szívből jövő csókot adott. A lány visszaadta a szerelmének. Ábel érezte nem sokára, hogy valami nem jó

-          Szerelmem nyisd ki a szemed, hisz itt vagyok, megteszek, bármit csak nyisd ki a szemed.

Ábel hiába könyörgött Veronikához már nem nyitotta ki a szemét.

-          Istenem könyörgök, engedd meg, hogy az a lány, akit szeretek még élhessen egy kis ideig.

Nem volt válasz a fiún látszott, hogy sajnálja hisz szeméből, könnyek hullottak.

4. fejezet 14. oldal

A másik barlangban a gonosz angyal azt tette, hogy a véráldozatos varázslást megtette mindegyik őrzővel és egy másik helyen a földre esett áldozatot egy másik barlangba helyezte. Már csak az utolsó lány volt hátra Apollónia volt bátorsága.

-          Tudom, hogy percek vannak hátra, de itt vagyok, vedd el az életem, de ne felejtsd el, ha engem elpusztítasz, lesznek utánam következők, akik ellened fognak harcolni. Nem félek, mert tudom, hogy ez az úr akarata, hogy a medál meg meneküljön, na, mért nem teszed ezzel is megnő az erőd hisz nem ezt akartad.

Mielőtt Apollónia elmondhatta az utolsó szavát a gonosz lecsapott az áldozati tőrrel ezt látva Benjamin oda sietett a vérző helyre tette az egyik kezét, hogy leszorítsa. A másik kezét a feje alá tette, hogy a karján pihenjen a gonoszok ezt látták.

-          Apollónia szerelmem szeretném, ha még élnél, de nem tudok mit tenni, nem tudok, nélküled élni percek vannak, hátra mond, mit tehetnék érted.

-          Tudom, hogy szeretsz egy kérésem lenne hátra, ha eljön az idő a hét őrző halálát megbosszulod azzal, ha eljön az idő és az úr is akarja, a medálokkal legyőzöd és a hét gyertyatartó világosságot hoz a sötétségbe, most még egyszer csókolj meg érezni akarom a csókodat, ha ajkamhoz ér és boldoggá tesz.

Benjamin, amit a lány kért tőle megtette az ajka, amikor közeledett a lány ajkához, amikor érintették egymásét mind ketten boldogok voltak. Amikor a lány már nem tudta viszonozni a szerelme már nem tudott mit tenni.

-          Mond, mit akarsz tőlem engem is fel akarsz áldozni csak, tessék én is azt mondhatom, hogy ha eljön az idő a világosság győzni fog a sötétség ellen tessék engem is feláldozhatsz nincs veszíteni valóm.

A gonosz a fiú szavain elcsodálkozott.

-          Ha akarod, megtehetem, amit akarsz.

A gonosz felidegesítve pár lépést tett a kísérőig és meg is tette Benjamint a hasát fájlalta, mert ott szúrta meg az áldozati tőrrel, a gonosz az áldozati tört eldobta, hisz azzal a késsel áldozta fel a hét őrzőt is.

-          Köszönöm! most már együtt lehetek, a szerelmemmel ne felejtsd, el az idő eljön, amikor nem lesz sötétségnek a hatalma.

Benjamin lassan oda lépett a szerelméhez az egyik kezét megfogta a vércseppek a szarkofágról a fiú sebzett részére cseppentek, mert a földön a szarkofághoz támaszkodott.

A két gonosz a barlangból kiment, hogy a másik kísérőt megtalálják.

 

Oldal: 2012 - 4.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat