A hétvége elérkezik, együtt vele a szokásos reggeli, így a hétköznapi dolgokat meg tudjuk beszélni, és a szüleink elmondhatják mi történt a munkahelyen. A konyhában észreveszem a szüleimről, készülnek valamire, mert susmusolnak. Így van ok, amiért kérdezhetem őket.

-       Ugye mondani szeretnétek valamit! A konyhában beszéltetek valamiről, talán a munkahellyel kapcsolatban? – kérdezem érdeklődve.

-       Lányom! Jól látod! Nem is tudjuk hogyan is mondjuk el! Fontos döntést kell hozni. – válaszolja apa, de a hangjában érzek valami furcsát.

-       Mondjátok az elejétől!

-       Rendben van! Az anyátokkal együtt a munkahelyünkön lehetőséget kaptunk, egy másik városban tovább dolgozhatunk, Berlinbe. Így nektek is döntést kell hozni! Itt kell hagyni a barátaitokat. – mondja apa.

A hír rosszul ér.

-       Azt jelenti, itt kell hagyni a barátokat, a focicsapatot! – mondom csodálkozva.

-       Tudom rosszul ért! Utána néztünk, a focit nem kell abba hagynod, ott is folytathatod. Az is lehet, barátokat fogsz találni, ugyan úgy, esetleg rátalálsz olyan lányra amilyen Brigitte. – válaszolja anya.

A tesóm is lejön, hallott valamennyit a beszélgetésből.

-       Akkor nekem is itt kell hagynom a barátaimat! Az új barátnőmet Adalindát is, nehéz helyzetben vagyok. –válaszolja, de szomorú a hangja.

Együtt kezdünk az evésbe.

Percekkel később.

Ami van még pár falat, azt nem tudtam megenni, a hírnek nem örülök. Felmennék a szobámba átgondolni a dolgot. – mondtam.

-       Rendben van! Nyugodtan. – válaszolja anya.

A helyemről felállok, indulhassak.

-       Ha húgi megvár, én is mennék, a reggeli finom. – köszöni meg a bátyám.

A saját szobámba vagyok a bátyám az övébe, átgondolhasson, amit kell, nem sokára kopogást hallok.

-       Gyere be! Ha már itt vagy, hogyan döntöttél? Mit fogsz mondani a barátaidnak, és az újdonsült szerelmednek? – kérdezem érdeklődve.

Leül mellém az ágyra, a kezemet megfogja, és a szemembe néz.

-       Tesó! Tudom, mit érzel! Nehéz itt hagyni a barátokat, főleg nekem rossz, most jöttem össze Adával. Nem tudom Berlinben lesz-e olyan kedves lány és bájos, mint Ada! Azért fogom tartani a kapcsolatot, legyen az telefon vagy a világháló. – mondja szomorú hangon, látom róla, a hír letörte.

-       Tudom, vigasztalni akarsz! Nehéz döntést kell hoznom, az osztálytársaidnak meg kell tudni, és a focicsapatnak is. A legnagyobb kérdés az! Hogyan fogom elmondani Brigittnek, tudod a legjobb barátnőm. – válaszolom letörten.

-       Ha megkérsz, szívesen segítek! Elmondom a csapatnak a hírt, az időtöltésedet ott is lehet folytatni. Hátha rátalálsz olyan lányra amilyen Brigitte, ha eljön az idő, az is lehet lesz fiú, aki megkedvel, és szerelem is kialakulhat. –válaszolja.

Magához húz és átölel, a szavait kezdem átgondolni, segíteni akar, hogy könnyebb legyen.

-       Még annyit! Ha Berlinben leszünk, akkor is együtt megyünk edzésekre? Hiába lány vagy és a testvérem, az elkövetkező időszakban történjen bármi! A te boldogságod a fontos, mert lányként sok mindenen át kell menned, megfelelni az iskolába, és a focis csapatnak is. – mondja, a hangjában már egy kis örömet érzek.

Elcsodálkozok a szavain, majd én öleltem át, és azzal köszönöm meg, puszit adok az arcára.

-       Köszönöm testvérem vagy, nem gondoltam, egy fiú észreveszi azokat a dolgokat, amit mi élünk át. A legtöbb fiú nem látja meg ezeket a dolgokat, lehet, nem akarja tudni! Csak egy lányt lát, nekünk is vannak gondjaink.

Azt követően az arcomat megsimogatja, feláll és kilépett a szobából. Azt követően, csodálatos érzést kezdek érezni.

32.

Amit a testvérem mondott örültem neki, úgy határoztam el, lemegyek a szüleimhez a döntésemet elmondani. A tesómnak nem szólok, lent is vagyok nem sokára, éppen az ebédhez készülődnek, mert apa besegít a főzésbe.

-       Kedves szüleim! Ha van időtök, elmondom a döntésemet.

-       Persze, hogy van! Mond, hogyan döntöttetek? Hogyan döntöttél! Beilleszkedtél a női focicsapatba, van barátnő. Tudom, a hír rosszul esett, mindent itt kell hagynod. Ne félj! Új város, új barátaid is lehetnek, akár új barátnőd. – válaszolja anya, mosollyal az arcán.

-       Beszéltem a tesómmal! Inkább ő beszélt velem. Azt kell mondanom! Legyen meg a Berlini út, a munkát vállaljátok el, ott is van foci csapat. Az is lehet! Lesz pár barátnőm, és olyan is köztűk lesz, amilyen Brigitte volt. – válaszolom, már boldogabban.

A szüleim arcán mosolyt veszek észre, örülnek neki, majd átölelem őket. Arra gondoltam zenét fogok hallgatni a szobámba, rögtön felmegyek, a tesó szobája mellett megyek el éppen

- Segíthetek valamiben? Látom a Cd-ket pakolgatod. Mit szeretnél tenni vele? – kérdezem érdeklődve.

- Hugi! Vajon melyiket adjam Adának? Ha hallgassa, én jussak eszébe, talán romantikust vagy egy balladásat? – válaszolja.

Én sem tudom, melyiket válasszam.

-       Legyen inkább valamilyen romantikus, mert a romantikus filmeket szereti. – mondtam.

-       Ha te mondod! Ha már itt vagy! Ezek közül melyiket választod? Az én ajándékom, mert a testvérem vagy, a boldogságod számit a legjobban. Tudod mit? Itt van két lemez, ha bánatod van, hallgasd ezt, és ha olyan érzésed lesz, egyedül szeretnél lenni, akkor ezt hallgasd, így másképpen fogod érezni magad. –válaszolja, az arcán egy kis mosolyt is megpillantok.

A bátyám két Kelly Familys albummal ajándékoz meg.

- Bátyám! Az ajándékot köszönöm! Nem is tudom, mit adhassak neked! – mondtam egy kicsit szomorúan, mert cserébe adni akartam én is.

- Nem baj! Az ajándékot már megkaptam, te vagy! A szeretett húg. – válaszolja boldog mosollyal.

Átölelem, mert nekem egyetlen fiú sem mondott ilyeneket.
Amit a tesómtól kaptam azt az asztalomra teszem, az ajtót bezárom, a naplóm írását tovább írhatom.

-       „Kedves Naplóm! A hetem jól telt el a suliban, a szüleim egy másik városban fognak dolgozni, azt jelenti, a várost el kell hagyni, már megszoktam a barátaimat. Ahogy apa mondta ott is tovább folytathatom a hobbimat, de mit is mondok Brigittnek! Hogyan fogja venni a hírt? Jól megértettük egymást, és van egy közös titkunk. Az is furcsa a számomra, megfogta a kezemet a bátyám, és megható szavakat mondott. A szavaiban úgy éreztem, szeret, nem csak, mint testvér. Nem tudom az új helyen lesz-e barátnőm.”

Úgy gondolom ennyi elég, a naplómat a titkos helyre helyezem, arra az elhatározásra jutok a két Cd-t, meghallgatom, meghallgattam volna, ha nem hallom apa hangját.

-       Gyermekeim! Mindjárt kész az ebéd! A terítés van hátra.

Órámra pillantva, csodálkozok.

Már ennyi az idő? A tesómat megnézem, hátha a pakolással végzett már!

Az ajtó nyitva van, így bekukkantok.

-       Látom, végeztél már! Hallottad apa hangját? – kérdezem érdeklődve.

-       Igen, halottam! Remélem, az új helyen megtalálod a barátnődet! Aki olyan, mint Brigitte, mert jó hatással volt rád. Nem tudom, hogy csinálta! – válaszolja, a hangjában érdeklődést is érzek.

-       Egy kicsit szomorú vagyok! Itt kell hagyni a barátaimat, de nem baj! Hátha ott is lesz barát vagy barátnő. Bízok és remélek, köszönöm, érdeklődsz felőlem. –válaszolom boldogan.

Együtt indulunk le a lépcsőn, a konyhához, segíthessünk a terítésben.

 

34.

Elérkezik a hétfői nap, a csapatnak be jelentem a hírt a költözésről, a barátnőmnek is, de nem tudom mit fog hozzá szólni.

-       Az edzésre mehetünk? Ugye elmondod a szerelmednek a hírt? – kérdezem tapintatosan.

-       Persze hugi! A cukrászdába mondom el, ugye nem baj, ha most titeket nem hívlak! – válaszolja.

-       Persze, hogy nem! A dolgot kettőtöknek kell megbeszélni.

 Így hamarabb elmennek és megbeszélhetem a dolgot Brigittel.

-       Úgy látom, mindjárt megérkezünk, én az edzés végén mondom el az öltözőbe, és az edzőnknek is.

-       Jól teszed! Én a cukrászdába, de ha úgy hozza a helyzet, akkor még hamarabb. Átadhatom neki az ajándékomat. – válaszolja.

Meg érkezünk nem sokára, a tesóm nyitja az ajtót, tovább megy az öltözőjébe, az öltözőbe lépve három lányt pillantok meg.

-       A hétvége hogy telt el? Nekem jól. – kérdezem érdeklődve.

-       Nekem is jól! A család együtt volt, közösen szerveztünk egy kis autókázást Cottbusba. – válaszolja Gréta boldogan.

Nem sokára hallom a többiek hangját, így együtt van a csapat, a barátnőmet meglátva azon vagyok, hogyan mondjam el neki, a hírt.

-       Brünhilda! Hogyan telt a hétvége? A suliban is kérdeztem, de mást mondtál! Mi van veled? Láttam valami történt. – kérdezi Brigitte érdeklődve, kis mosoly a tekintetén.

Éppen a nadrágomat veszem le, rövidre cseréljem.

-       Így látszik rólam! Igen, van egy kis probléma, már mindenki itt van, így elmondom. Úgy lett volna az edzés után, a szüleim Berlinben fognak dolgozni a foglalkozásúkban, ezért kell költözni. Hogy mikor? Azt a napokban fogjuk megtudni. – mondom szomorúan.

-       A tesód is elmegy?

Adalinda csak ennyit tudott kérdezni.

-       Igen! A mai edzés után elmondja, úgy is szeretne veled beszélni. Ugyan ott, a cukrászdába.

Tovább öltözök, nem tudom, a barátnőm mit gondol erről.

Az edzésen a szokásos dolog történt, a többiek az öltözőbe indulnak, én az edzőhöz. Az ajtó nyitva van, kopogok, majd belépek.

-        Mit szeretnél mondani? – kérdezi.

-       Katherina néni! Azt szeretném megemlíteni. A szüleim a szakmájúkban kaptak állást Berlinbe, ezért itt kell hagynunk a csapatot. Nem tudjuk, mikor költözünk, amíg lehet! Addig jövőnk edzésre. – mondom egy kicsit szomorúan.

-       Köszönöm, hogy szoltál! Se baj! Ha jól tudom Berlinben is van női csapat, ott is lehet gyakorolni. Az is lehet, egy barátságos meccsen találkozhatunk, addig se csüggedj!

-       A biztatást köszönöm, így megnyugodtam, vissza is mennék az öltözőbe. –válaszolom.

Elköszönök az edzőtől, veszem az irányt vissza.

-       Beszéltem az edzővel, a tesóm mindjárt ki jön, talán kopogjak be? – kérdezem.

-       Á nem kell.

Abban a pillanatban ki is lép.

-       Hugi! Beszéltél az edzővel? Ada szépségem, mehetünk a cukrászdába? – kérdezi a bátyám.

-       Persze kedvesem! Hogyne! Fontos dolgokat kell megbeszélni. – válaszolja Ada, beleadva egy kis mosolyt is.

-       Nyugodtan menjetek, nekem még le kell zuhanyozni. – mondtam.

Az öltözőbe lépek, úgy láttam egy ruha van még, a barátnőmé. A ruhámhoz lépek ki vegyem a táskámból a törülközőt. Alsóneműig öltözök le, majd a zuhanyzóba lépek, elkezdjem a vizet beállítani.

-       Barátnőm! Nehéz itt hagyni téged és a csapatot, megismertük egymást, a kapcsolatunk különleges. – mondom szomorúan, mert nehéz megválni a csapattól.

-       Nem baj, ha a szüleitek Berlinben dolgozhatnak tovább! Ugye találkozhatunk titokban valahol? Remélem, nem fogsz elfelejteni, a viszonyúnk a titkunk marad. – válaszolja, a hangjában szomorúságot érzek.

-       Persze! A mi kettőnk titka marad.

Azt követően, a zuhanyzó alá lépek, már ruha nélkül.

36.

Elérkezik a pénteki nap, vele az utolsó edzés számunkra, úgy terveztük a következő héten kezdünk a pakolást. Én már el is kezdtem a szobámba, a csapatban már tudják, aznap utoljára megyünk az edzésre, mindketten le vagyunk hangolódva, nem sokára meg is érkezünk, az öltözőbe indulok, belépve különös dolog fogad.

-       Az meg hogyan lehet nincs senki! A ruhájuk itt van, talán hamarabb jöttek volna, az órámon még időben vagyok, most kellene öltöznöm négy csapat társsal. Átöltözök, azután átlépek a tesómhoz. – mondom magamba.

Nyugodtan át tudok öltözni, egyedül vagyok. Fürdőruhában láttam már, és ő is engem.
 Az öltözőből kilépek, éppen akkor nyillík a szomszéd öltöző.

-       Éppen hozzád indultam, valami furcsaság van, a lányok nincsenek az öltözőben, a ruhájuk itt van. – mondom csodálkozva.

-       Tényleg, nem értem! Nézzük meg a pályán, hátha ott vannak. Nem tűnhettek el csak úgy. – válaszolja meglepődve.

Együtt indulunk, az ajtót kinyitom, amit látok nem akarom elhinni. Mindenki ott van.

-       Éljenek a Bachmann testvérek! Gyertek beljebb! – mondja Lisbeth, mosollyal az arcán.

-       Nagy meglepetés ez számúnkra, itt van mindenki. – válaszolom meglepődve, mert tényleg meglepetés volt.

A barátnőmet köszöntöm és a többieket, a tesómat látva el van ragadtatva.

-       Barátnőm! Tudjuk ez az utolsó napotok, edzésre jöttetek! Ezeket a csekélységeket fogadjátok el tőlünk, hogy emlékezzetek a csapatra. – mondja boldog mosollyal az arcán Brigitte.

-       Nem is tudom, mit mondjak! Mindenkinek köszönjük. – válaszolom meglepődve.

-       Köszönöm minden lánynak és edzőnek ezt a meglepetést, a lányok között egy fiúként is köszönöm, focizhattam veletek az edzéseken, és elkísérhettelek. Nagyszerű volt veletek, és meg ismerhettem azt a lányt, aki a szívemet megdobogtatja, nem felejtem el soha, és titeket se. Remélem! Lesz alkalom, találkozhatunk, megpuszilhatlak titeket köszönet képen?

Ezeket a szavakat a tesóm mondja, és minden lány egyszerre mondja az igent.
Azt követően látom, ahogy a tesóm minden lányt kezd, megpuszilni, még az edzőt se hagyja ki.

-       Kedves Brigitte! Ezzel a puszival nemcsak azt köszönöm meg, a csapatban edzhettem, hanem azt is, a húgom barátnője lehettél. Nem tudom, hogyan csinálod, de jót teszel neki, és boldognak látom, nekem ez számit.

-       Tényleg ezt gondolod rólam és a húgodról! Nagyon köszönöm, nem hittem, fiútól is kaphatok szép szavakat. –válaszolja boldogan a barátnőm.

A tesóm odalép a lányokhoz, beszélgetni, majd én is, Eleonoreval beszélek, a tesóm Adalindával.

-       Örülök, megismerhettelek! Együtt jó csapat voltúnk, amikor én választottalak, vagy te fordítva. Jó cseleid vannak, remélem, fogod fejleszteni magadat. Jó focista válhat belőled. – mondom boldogan.

-       Brünhilde! A biztatást köszönöm, én is remélem, jó focista leszek! Ezeket kívánom én is mindkettőtöknek, az elején biztosan a tesód nehezen viselte velünk lehet.

-       Az elején még igen! Azután megakadt a szeme Adalindán, azóta még az edzőmeccsekre is elkísért.

-       Igen, arra is. – válaszolja Brigitte.

-       Lányok és Adalbert! Nem sokára indulok haza, nem szeretném, ha így maradna a pálya. Maradtok addig, amíg nincs elpakolva?

Az edzőnk szaván gondolva, a karórámra pillantok, tényleg ott van az idő.

-       Katherina néni! Nyugodtan lehet menni még a lányoknak is, a pályát én elrendezem, ha Ada is besegítene, mert van még beszélni való. A húgom, ha szólna, a szülőknek később megyek haza. – mondja a tesó..

-       Tényleg megtennéd, az nagyon jó lesz, és köszönöm. Ha a többi lány is jónak látja, akkor ők is indulhatnak.

-       Rendben van bátyám! Megmondom. –válaszolom, meglepődve.

-       Nem baj, ha ma nem tudtok haza menni, az emeleti részen a vendégszobában elaludhattok. Látom, még maradt ásványvíz és édesség is.

A lányok mind az öltözőbe indulnak, az edzőnk is indul.

38.

Mielőtt indulok az öltözőhöz.

-       Bátyám! Mondjam meg azt, itt leszel este, és holnap jössz haza.

-       Igen hugicám! Sok megbeszélni való lesz Adával.

-       Rendben van! Az épület tiétek lesz egész este. Tudod, mit kell tenni, ha mindenki elment?

-       Nyugodt lehetsz.

Én is az öltözőbe indulok, átöltözzek, a tesóm és a szerelme elkezdik pakolni amit, kell, amit én kaptam azt magammal viszem, a táskába elfér.

-       Látom, már csak te vagy itt! A többiek már elmentek! – mondom Brigittenek.

-       Igen, mi vagyunk! Megvárlak, együtt mehessünk! – válaszolja.

Elkezdtem öltözni, ahogy kellett, percek alatt kész vagyok.

-       Mehetünk? Elköszönök Adalberttől. - mondom

-       Rendben van! Ahogy velem beszélt, meglepetés volt, nem hittem volna fiútol is szép szavakat, kapok. –válaszolja a barátnőm.

-       Nekem is meglepetés volt. – erősítem meg.

Az öltözőbe széjjel nézek, nem hagyok-e itt valamit! Azt követően a pályai részre indulok elköszönni a bátyámtól.

-       Akkor mi megyünk is haza, nem felejtem el elmondani.

-       Jól van! Köszönöm.

Kettesben hagyjuk el a pályát, nem sokára az épület ajtóból lépünk ki.

-       Brigitte! Haza kísérjelek? Mire lenne kedved? – kérdezem érdeklődve.

-       Köszönöm, hogy megkérdezted! Nem baj, ha egyedül megyek, a telefonszámomat tudod. Köszönöm, hogy megismerhettelek, és barátnők lehettünk. – válaszolja lehangoltan.

-       Én köszönöm ezeket! Ha lesz idő hívlak, találkozhassunk, soha nem felejtelek el. – mondom szintén lehangoltan.

Átölelem, adok az arcára egy búcsú puszit, azt követően indul is, nézem egy kis ideig, azután indulok hazafelé.
A csarnokban az történt tovább:

ADALINDA.

A pálya rész hamar meglett.

-       Szerelmem! Nem baj, a cuccaimat átpakolom a te öltöződbe? Amíg megnézed a főbejáratot, és bezárod. A szüleimnek telefonálok, reggel érek haza, ne idegeskedjenek.  – mondom boldogan.

-       Jól teszed! Telefonálsz a szüleidnek, nem bánom az öltözőbe átviheted. A szobát megnézem, hátha a süteményekből, és az ásványvízből tudnánk felvinni, egy keveset! – válaszolja.

Az öltözőbe indulok, elrendezzem a ruhát, a barátom a bejárati ajtót ellenőrzi le a kapott kulccsal, nem sokára végez, a biztonság kedvéért megnézte az oldalsó bejáratokat.
Lekapcsolta a pálya világítását is, az öltözőhöz vissza indult, addig végzek a telefonálással.
Ha már mezben vagyunk, nem volt edzés, hogy kimelegedjünk, miért ne zuhanyozhatnánk le.

-       Szépségem! Akkor ugye minden rendben van! Te kezded a zuhanyozást vagy én. – kérdezi boldogan.

-       Minden rendben van! A szüleim megnyugodtak, mért nem egyszerre megyünk a zuhanyzóba. Mind kettőkön lesz alsónemű, hiszen nyáron, a strandon is úgy vagy! – válaszolom.

-       Tényleg! Mit csinálsz, ha vizes a ruhád? Szoktál-e hozni szárazat? Én minden alkalomra hozok, a vizeset nejlonba teszem.

-       Én a zuhanyzóba meztelenül vagyok, minden lány így van. - válaszolom

-       Akkor nem vagytok szégyenlősek! Akkor most, hogy legyen? – kérdezi a fiú érdeklődve.

-       Nem is tudom!

-       Legyen az! Én az utolsó zuhanyrészen leszek, te előrébb, ha végzek, szólok, mert minden másképpen van. – mondja a fiú.

Átgondolom a megbeszélteket.

-       Rendben van! Legyen így! Ha én végzek, akkor szólok. – mondom.

Együtt kezdtek el öltözni.

-       Ada! Mondta már valaki, szép alakod van? A ruha kiadja azt a gyönyörű vonzó nőiességedet. De ahogy most látlak, Tudom tízen négy éves vagy, a ruhában idősebbnek látszol.

-       A bókot köszönöm.

Törülközővel, és egyéb dologgal lépek a zuhanyzó helyiségbe.

40.

A kedvesem a hátsó zuhanyzóhoz lép, elkezdhesse a vizet beállítani, ha már a barátommal lehetek, eszembe jut egy ötletféle, az, hogyan tölthetném együtt az estét, a megfelelő hőmérsékletű vizet elérve kezdem levenni az alsóneműt, meztelenül lépjek a víz alá.

 

Érzem ezt a jó meleget, ez kell a testemnek, nagyszerű érzés is. Mit tegyek pár lépésre van az a fiú, akit szeretek, ma van itt utoljára, a jövő héten indulnak Berlinbe, vajon, mikor látom újra. A döntésemet el szeretném mondani, neki adnám az ártatlanságomat, úgy lett volna, pár évet várok még, tizennégy éves vagyok, a szabályok szerint nem szabadna megtenni.

A kedvesem nem sokára végez.

-       Ada! Én már megvagyok, végeztem.

-       Én is! Már csak a törülközőt kell használnom, már kész is vagyok. Gyere nyugodtan!

A fiú eltakart testel lép ki, az ágyra leül, ahol masszírozni szokták a labdarugókat, majd kilépek, indulok az öltözőhöz, a szerelmemet megpillantom, így mellé ülök. Meg fogja egyik kezem.

-       Fontos dolgot kell mondanom, inkább kérdeznem! Tudom még fiatal vagy, pár évet kellene várnod, hogy felnőttnek számíthass. Dönthetnél arról, az ártatlanságodat kinek adod. Én nem dönthetek! – kérdezi érdeklődve.

-       Tudom, mit akarsz mondani! A válaszom, akarom.

Azt követően az egyik ujjam a fiú ajkára helyezem, közeledjek felé, mert meg szeretném csókolni.
Nem sokára különleges érzést kezdek érezni.

-       Kedvesem! Ahhoz, hogy megtegyük, védekezni is kellene valamilyen fogamzásgátlóval, nálam ilyen nincs, és hol is tudnánk megtenni? – kérdezi.

-       Hol tudnánk megtenni? Az emeleten valamelyik szobába, ahhoz a ruháinkat fel kellene vinni! Tudnánk is védekezni, amikor jöttem edzésre, vettem egy ifjúsági magazint, és abban van egy. – válaszolom boldog mosollyal az arcomon.

-       Tényleg! Akkor menjünk fel, a ruhákat felvisszük, én addig lent lekapcsolom a világítást.

Ahogy vagyunk, úgy indulunk, sötét van már az utcán, mi vagyunk az egész épületbe. Nem sokára rá is találunk a szobára.

-       Szerintem ez megfelel! A ruhát félre rakom, látom, az ágy el van készítve.

 Nem sokára a fiú is megérkezik.

-       Szerintem is jó ez a helység! Olyan részen is van, ahol nyugodtan világíthat a lámpa.

Az ágyon egymás mellett ülünk, tovább folytathassák a csókolózást, majd elérkezik az idő, elővegyem, a védekezés eszközt.

-       A közös estét velem akarod eltölteni, ugye átgondoltad? Még tízen négy éves vagy, meg is büntethetnek, hiszen kiskorúval van viszonyom. – mondja, a hangjában azért érzek egy kis szomorúságot.

-       Nyugodt lehetsz! Tudom, féltesz, két évet kellene még várnom, minimum a mai napon meg szeretném tenni. Ez a mi kettőnk titka marad, ha nem látjuk egymást, akkor is szeretni foglak. – válaszolom szomorúan.

Azt követően a hátamra fekszem, magamra húzom a szerelmemet, tovább folytathassuk az ajkak érintését.

42.

 

 A tesóm végre hazaért.

- Adával milyen volt az estétek? Ugye volt megbeszélni valótok? Utoljára voltatok így, remélem, elköszöntél! – kérdezem érdeklődve.

- Igen, hugi! Amit kellett azt megbeszéltük, meg említettem neki, ha nem találkozunk, nyugodtan választhat másik fiút. Még csak tizennégy éves, lehetnek még barátai, hiszen valljam be, vonzó, és helyes. Eszek pár falatot, mert egy kicsit, éhes vagyok, a cuccaimat először felviszem, az ajándékokat kiveszem. – válaszolja boldogan, mert az arca elárul mindent.

- Fiam! Milyennek találtad az utolsó napon? Ugye neked is meglepetés volt a fogadás, ahogy a húgod már elmondta. Biztosan fáradt lehetsz? – kérdezi anya, érdeklődve.

- Á, dehogy! Inkább szomorú vagyok! Itt kell hagynom a kedves lányt, sokat beszéltünk, így örülök is. – válaszolja.

A tesóm mellettem foglal helyet, a kezemet a vállára helyezem.

- Ne búsulj! Lehet az is, Ada meg fogja találni a szerelmet, ha nem most, pár év múlva. Te is így leszel ott Berlinben. Az is lehet, folytathatod velem ugyan úgy az edzést, és a lányok közül megakad az egyiken, a szemed.

- Nem lenne rossz hugicám.

Tovább reggelizünk, a tesóm befejezi nem sokára.

-       Nem baj, ha felmennék egy kicsit?  Elrendeznék pár dolgot, a vizes ruhámat kiterítem, a kapott ajándékokat ki veszem. – mondja a bátyám.

-       Rendben van fiam! – válaszolja anya.

A szülőket megpuszilja, engem is, a táskájával együtt indul fel.

- Sajnálom én is, el kellett válni a szerelmétől, de nem baj! Berlinben hátha rá talál a szerelem, és eltalálja Kupidó nyila, és együtt lesznek sokáig. – mondtam egy kicsit bánatosan.

- Lányom! Honnan ezek a költői képek? – kérdezi anya.

- Nem tudom! Úgy eszembe jutott.

Nem sokára befejezzük a reggelit, indulok a szobámba, tovább pakolhassak.
A következő hét elérkezik, elkezdtük a pakolászást, először a szekrényekből a dobozokba.
Szombatra meg kell lenni, akkor jön egy kamionféle, anyának segítek, a tesóm apának. Így szaporán mehet a munka.

-       Kedveském! Tudom, a barátnőddel egy éve ismeritek egymást, mi a véleményed róla? Nem csak osztálytársak vagytok, hanem együtt játszotok a foci csapatban. Amikor haza jössz, látom rólad boldog vagy. Nem tudom, hogy csináljátok! Örülök, neki ilyen barátnőd van. Biztosan nehéz volt elbúcsúzni tőle, remélem, ott rá találsz olyan lányra, amilyen Brigitte volt. – mondja anya, de érdeklődést is érzek a szavaiba.

Anya szaván elcsodálkozok.

-       A dicsérő szavakat köszönöm! Igen, nehéz volt elbúcsúzni, de megígértük, ha lesz, idő egymást felhívjuk, esetleg találkozhatunk is. Anya! Gondolod, lesz olyan barátnőm, amilyen Brigitte volt!  - válaszolom, szomorú is vagyok, el kellett válnom a barátnőmtől.

Tovább pakoljuk a díszeket, anyával így sokat tudunk megbeszélni, így szalad az idő, elérkezik, az idő ebédelhessünk, melegíteni kellett az ebédet.

-       Anya! Akkor szólnék apának, és a tesónak, mindjárt lehet ebédelni.

-       Jól teszed! Így meg tudod nézni, hol járnak.

A konyhába lép anya, én az emeletre indulok. Megérkezve csodálkozok.

- Ez aztán a munka! A fele már meg is van! Gyertek a konyhába, ebédelni. – mondom, mosolyt megcsillantva.

- Látod hugicám! A szekrény fele már meg is van, és ti hol jártok? – kérdezi érdeklődve.

- Azért mi is haladunk. – válaszolom.

- Ha kell segítség, csak szóljatok! – mondja apa.

- Á, nem kell apa! Megcsináljuk.

A szobát apa elhagyja, így maradhatok a tesóval.

- Mond bátyó, nehéz volt a búcsúzás a kedvesedtől? Tudom, egymáshoz illetek.

- Igen hugicám, nehéz volt! Meg tudtuk beszélni egymás érzéseit, ha lesz időm, felhívom. Berlinben.

Azt követően kezdjük elhagyni a szobát, indulunk a lépcsőn lefelé.

 

44.

 

Oldal: Három eltitkolt év-3.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat